A torontói tavasz arról ismerszik meg, hogy mindennap leesik kábé öt darab eső, hirtelen záportól a hajtépős zivatarig, a fennmaradó időben meg hol úgy süt a nap, mint a fene, hol pedig azt nézzük, mikor és melyik irányból érkezik a következő eső.

Én ezzel szemben arról ismerszem meg, hogy én vagyok az a nő, aki mindösszesen egy szoknyát hozott magával Kanadába, úgyhogy tegnap azzal mentem fel a CN Towerbe

ma pedig ugyanabban megyek el a textilmúzeumba.

A jelzett szoknya egyébként ebben a pillanatban éppen csomóba kötve ül az ölemben, mert az egyik szokásos eső most zuhant le, és ezáltal a Ryerson Egyetem előtt a kongresszusra tervezett Social Square nevű placc egyetlen nagy pocsétává változott. Mielőtt még elmennénk a textilmúzeumba, itt kötöttünk ki, mert szinte tradicionális módon mindennap itt kötünk ki, élvezni az időjárás változatosságát, a Balzac Café híg kávéját meg a kongrsszusi ingyenwifit.

Holnap a Niagara vízesést fogjuk meglátogatni, mert ha az ember Kanadába jön, akkor ezt nem hagyhatja ki. Majd jelentkezem.

Ááááá, megint esik!