Van a mai napra kábé húsz százalék esélye annak, hogy megvesz az Isten hidege, de tegnap, amikor átcaplattam egész Bürgüncfalván a kiscsizmámban és kiskabátomban (a sál nyilván már a táskámban volt), két kiló kipöszörőzöttmacska-eledelt lóbálva, az a határozott benyomásom volt, miközben verejtékcseppek kúsztak le a hátamon, hogy itt a nyár. Hát akkor ennek függvényében viselkedem, és kész. (Azért a biztonság kedvéért feldobok erre még egy sálat is, mert az a húsz százalék, ugye. )

Tessék figyelmezni a szép új pipeződ/pipesárga táskámra, amit a Repülő Kutatótól kaptam karácsonyra, és múlt héten vettem fel a táskacsinyálóktól, mert én annyira hercegnő vagyok, hogy csinyáltatott táskákkal járok. Meg a 880-as busszal, futok is mindjárt.

Mai “hát-ezzel-meg-mit-csináljak” darabunk a piros, valaha póló, mostanra kardigán állatka, amit valószínűleg így is megtartok, hogy kardigánjaim száma légió, és ezt viszonylag ritkán veszem fel. Időnként ilyen darab is kell, virágocskás szegélyszalaggal meg farkasfoggal meg egyéb izé.