Mint a mellékelt ábrán látható, igenigen levágták a hajam, ami nekem nem probléma, legfeljebb a festéssel lesz majd gondom, mert nem akarok telekomszínű foltos nyakkal mászkálni, márpedig hátul tényleg csak borostányi hajam maradt, és így elég trükkös lesz folttalanul befesteni. Sebaj, megoldjuk. Vagy nem. És akkor majd viccesen fogok festeni, na bumm.

Ami a mai áutfitet illeti: nem mintha nem lenne annyi holmim, mint a nyüves, de ami (nekem-)új, az mindig izgi kicsit. Az igazi nagy izgi persze a Marimekko-zokni, de azt majd a holnapi öltözékbe építem bele. Most inkább az A jelzetű bizonytalan műfajú nemtommit vettem fel, ami ugyan távlatilag valószínűleg egy őszi darab lesz (többé-kevésbé szándékosan leginkább ősszel szoktam szürke-fekete-piros-narancsban flangálni), de ezúttal kíváncsi voltam rá, tunika-é ő vagy ruha. Hátizé, még mindig nem tudtam eldönteni. Annyi biztos, hogy az én repertoáromban ruhának kicsikét rövidecske, úgyhogy tunikának fogom használni. Ami viszont a gatyát illeti, mondtam nektek, hogy egy jeggings éppen olyan, mint egy másik, és így is van.

Ugyanez nagyjából a keddekre is érvényes, úgyhogy ezúttal is elmentem tanítani, pápuszi.