Minekutána más (normálisabb) embereknél most a hétvége következik, én ismét felragadom a hátizsákomat, hogy délután Budapesten a Sophianumban tegyem tiszteletemet mint tanár, majd egy kései vonattal elvándoroljak Pécsig, ahol is holnap meg diák leszek, ah, te vicces élet.

Problémáim között persze ezúttal is toplistás az, hogy mi a nyüves nyavalyát vegyek fel és vigyek magammal. Olyan feltételeknek kell ilyenkor eleget tenni, hogy a hurcolandó cucc nem lehet túl nagydarab, nem gyűrődhet össze a zsákban, nem lehet túl hideg, túl meleg, és eléggé vízállónak kell lennie ahhoz, hogy a kinti búsan cseperésző esővel megbirkózzon. Ja, és emellett ragaszkodni szeretnék azon tradícióimhoz is, hogy középhülyén kell festeni, mert anélkül nem elég mókás a zélet.

Úgyhogy tessék, mára ez jutott a tavaszi zöldszürkerózsaszínekből:

Odakintre meg jön még mindehhez a csini kabát és a nemcsini hátizsák.

A Repülő Kutató rém empatikus volt, kinézett az ablakon, aztán közölte, hogy nem irigyel a péntekszombatomért, böee. Én se irigylem magamat. Böee.