Tegnap este, mikor éppen egy marha nagy ugatóroham jött rám, panaszosan mondtam a Repülő Kutatónak, hogy ez a köhögés nagyon lassan múlik, mire ő aszonta nekem szórakozottan, fel se nézve a laptopjából, hogy “ez a korral jár”. Megkíséreltem halálra sújtani tekintetem sugárival, de ő továbbra se nézett fel a laptopból, úgyhogy szólnom kellett neki, éppen most égetek lyukat a fejibe a szömömmel. Alig valamivel volt hülyébb eset, mint amikor az ember egy vicc poénját próbálja elmagyarázni, pedig a többiek értették már addig is, épp csak nem találták különösebben röhögtetőnek.

Hát ha a korral jár, nincs mit tenni. Ma varrónapot tartok, mert holnap-holnapután megint az eszemre lesz szükség, és így vénségemre elkél egy kis szünet, délután pedig eldöcögtetem öreg porcikáimat masszázsra. És mindezt ilyen pisztáciaződ lábakkal, hopszassza.