Ez a mai áutfit már megint egyfajta “kuss, én így szállok le a bicikliről, és vonulok be tanítani a Tárogató utcába“, de persze nincs benne igazából semmi meglepő. Tőlem legalábbis, asszem, nincs. Olyan régóta vettem fel utoljára ezt a bakancsot, ideje volt ismét előkotorni, és a szürke felső se volt rajtam már november óta, ami nagy teljesítmény, mert én ezt tulajdonképpen állandóan hordanám.
A tantermen kívüli világ amúgy ezt fogja látni belőlem, nü. (Plusz egy sál, mert azért mégiscsak koratavasz van, én meg még mindig ugatok.)
Sima kis hétfő, no, ma se várható semmi érdekes. Bolond tanárnéni tanít, elmegy ebédelni a férjével a Hold utcai vásárcsarnokba, hazajön, hajat mos, majd a macskákat fésüli, és a holnapi óráira készül. Holnapra se tudok semmi érdekeset ígérni, még annyit se, mint mára: bolond tanárnéni tanít, hazajön, és macskákat fésül.
Ami azt illeti, nem is vágyom érdekesebb időkre.
Minden nap más - mindennap más 
kingha
2017/03/06 at 11:48
#az_a_fehér – megöl. de jól nézel ki – 😛
mák
2017/03/06 at 16:54
Az egy nagyon elvetemült pillanat volt a kínaibótban vagy öt évvel ezelőtt, mikor azt mondtam, végül is miért ne vennék egy fehér bakancsot. 🙂
Zsuzsi
2017/03/10 at 12:04
Na tessék, akkor tényleg veled utaztam egy (29-es) buszon hétfőn! 🙂 Nem voltam biztos benne, meg semmi frappáns nem jutott eszembe, amivel leszólítsalak “Szia, olvasom a blogodat!”…; így csak ültem ott nyomin somolyogva (zöld kabátban, vörös hajjal…) 🙂
mák
2017/03/10 at 12:13
Zöld kabátban, vörös hajjal, izgalmasan színátmenetes piros sállal? 😀
Zsuzsi
2017/03/10 at 15:47
Úgy bizony. 🙂
mák
2017/03/10 at 18:08
Nyilván észrevettelek. 🙂 Ebben a szürke világban mindig öröm látni valakit, aki színesen öltözik.
Zsuzsi
2017/03/11 at 09:49
Igen, egyetértek, Lipták Orsival, a Hellóanyu kávézó fejével, akinek szintén van zöld és piros kabátja is, már fontolóra vettük a Színes kabát díj megalapítását, a díjazás csoki formájában történne, motiváló célzattal… 🙂