A hetes busszal megyek dolgozóba, úgyhogy konzerv.

Sajna ezúttal jellemzően azzal az esettel állunk szemközt, amikor megvan a jóakarat meg a színharmónia, de valahogy mégse stimmel az áutfit. Én ennek a pólónak ugyan roppantul megörültem, és egészen pontosan az én méretem is, de valamiért igencsak formátlanok vagyunk mi ketten együtt: a derekában semmi karcsítás nincs, fenékben meg túl passzentos ahhoz, hogy túlméretezett bő izékeként kezeljem. Még kísérleteznem kell vele – övet rá, bedugni szoknya derekába, felvenni másik szoknyával, felvenni gatyával, kötényruhával, satöbbi. Nagyon nem szeretném, ha elválnának útjaink.

Apropó út, én ma ebben indulok neki.

A lábam amúgy, mint tegnap reggel megjósoltam, még mindig leesőben van a helyéről. Hogy a nyavalyába tudnak egyesek folyton magas sarkokon járni, fel nem foghatom.