Ez egy teljesen őszinte juhé, a tanár a tanítástól az, ami, és hiába nyikorgok majd időnként a rohadt korai kelésekről, a hosszú buszutakról meg a bambán néző hallgatókról, akkor is ez az, amit szeretek csinálni és amiről remélem, hogy jól csinálom. Ma reggel például ébredés után azon kaptam magam, hogy a magyarországi kisebbségeket sorolom fel fejből, haddlám, megvan-e még mind a tizenhárom. Megvolt.

Mivel az a szabály (igen, ez szabály), hogy minden napodnak szakajtsd le gyimilcsét, a mai napon némi ppt-ellenőrzésen túl leginkább más gyimilcsekkel foglalkozom, amelyek a Bűnök Barlangjában teremnek polárból. (Jól jön egy kis váltás a kord után, amiből Poett kötényruhái teremnek, mert azok olyan gyorsasággal készülnek, mint Luca széke, plusz még morzsálódnak is. Jövő hétfőig kértem hozzájuk haladékot, és Tutatiszra, jól fog jönni az a haladék.)

Úgyhogy ma előre veletek, háziruhák, harmonikázó zoknik meg anyagficlik, mert holnaptól ismét visszatérek a civilizációba, és már alig várom.