Mondtam már, hogy ebben a szeptembertől szeptemberig terjedő évben fenntartok magamnak összesen hét alkalmat a megbolondulásra (=szerzek magamnak új holmikat), viszont ahányszor bejön valami a szekrénybe, távozik egy másik darab ugyanabból a fajtából. Nos, ez itt most a második megbolondulási alkalom (nem is rossz, januárig kihúztam egyetlen nekem-új blézer vásárlásával), viszont sajnos nem kellett gondolkodnom azon, mit hajítsak ki az új cuccok miatt, repültek maguktól.

Mindenekelőtt a kedvenc kis kék bakancsom teljesen megkrepált, ni:

Ezt javítani sem lehet, bánatom végtelen. Nagyon szerettem én azt a bakancsot.

Nagyon szerettem a kis kék cowboycsizmámat is (ezt itt), de hát ez is kicsellózott velem, pikkelyekben kezdett hámlani róla a matéria, úgyhogy búsan lemondtam róla.

Mindezek után persze úgy gondoltam, vennem kell magamnak új kék bakancsot – a két elhalálozott darab ugyan pótolhatatlan űrt hagyott a szívemben, de azért megpróbáltam befoltozni ezekkel itt:

Ha úgymond átlagos tél lenne, már ezekben mászkálnék, de a sokmínuszhoz jobban jöttek azok a csizmák, amiket már alaposan bejárattam, és tudom róluk, hogy két zoknival sem törik a lábam.

Az utolsó darab, amit most szereztem be, nem téli cipő, de ne áltassuk magunkat, tél után errefelé rögtön nyár jön, közte talán két heti tavasszal, úgyhogy gyorsan megvettem ezt is, amíg el nem múlik hirtelen a szezonja. Még a múltkori szekrénypurgáláskor szanáltam egy szíjas cipőt, mert évek munkájával sem sikerült betörni (ezt itt), úgyhogy pótolni szerettem volna. Ezért megvettem ezt itt ni

Sajnos a készleteim átnézésekor búsan tapasztaltam, hogy további cipők is elindultak a múlt időbe kerülés útjain, szóval ezzel még nincs vége a mesének, de egyelőre maradjunk ennyiben.