Mivel meglehetős rendet raktam a varrószobámban, talán nem ártana, ha gyorsan megmutatnám nektek, hová szoktam elvonulni szöszölni, molyolni meg szöszmötélni akkor, amikor ezt bejelentem. Egyszer majd nyilván kaptok képeket arról is, amikor éppen fel van robbanva bent minden, de egyelőre mutassuk a szebbik pufánkat, aszondok. (A képek kattintásra nőnek egy kicsit, ha erre van igényetek.)

Belépéskor különösen szép pufáját mutatja a szoba (ilyenkor, kitakarítva), ezt ni:

A futonon kiválóan lehet dögleni, kinyitva pedig kétszemélyes vendégágy, úgyhogy igazán jól kihasználható bútordarab. (Az Ikea természetesen leállt a gyártásával, mire is számítottunk másra.) A polcról majd kaptok egy teljesebb képet is, de most szépen forogjunk tova az óramutató irányába.

Helló, Erik, helló, varróeszközök, helló félkész pucér baba.

Erik és az ő asztala után egy újabb csodás ikeás szörnyeteg következik (nem a reklámért, de ebben a szobában a szőnyeg meg szék kivételével minden berendezési elem ikeás), dugig telepakolva. És ha azt mondom, dugig, nem viccelek.

Itt laknak a burdák meg a poláranyagok nagy része, a dobozokban szalagok, cipzárak, anyagficlik, a kosarakban további anyagok, a zacskókban további ficlik meg olyan döglött projektek, amikre egyszer majd visszatérek. Egyszer. Jelzem, a rendezéskor kidobtam egy zsáknyi már-semmire-se-jó ficlit, de még mindig maradt ennyi.

Az ajtó túloldalán csomagolópapírok láthatók, meg egy halom work-in-progress. Azok az izék ott fent díszpárnahuzatok lesznek, a túlterhelt tartóban pedig szétboncolt ruhadarabok laknak.

Az egyik falat teljes egészében polcok borítják, amelyeken elragadó összevisszaságban laknak anyagok, újracuccolandó régicuccok meg a krimigyűjteményem kábé fele (se, ha jól megnézem). Vannak a polcon más könyvállatok is, akik jobb híján itt kötöttek ki, a Bragelonne vicomte-tól az X-szárnyúak kalandjaiig, és a True Blood-sorozattól Romana Széphistóriákig. Az “eklektikus” még érintőlegesen se írja le ennek a polcnak a tartalmát, és ez engem mindig felvidít.

Nesztek néhány közelkép is innen-onnan:

Hát itt szoktam én szöszölni meg molyolni, bár olyankor nyilván sokkal nagyobb a kupleráj. Ha bármelyik kiállítási tárggyal kapcsolatban bármilyen kérdésetek lenne, ne tartsátok magatokban.