A tegnapi jóslat, miszerint a macskák nyolckor versenyt ugranak majd fejest a futon mögé, csak félig-meddig jött be, Celofán ugyanis már fél hétkor megelégelte a durrogtatást, és felspurizott az emeletre, Poci viszont mindenképpen be akarta mutatni, hogy milyen vagány csaj ő, és a kanapé karfájáról kísérte figyelemmel a kinti égiháborút. Igaz, fél kilenckor, amikor közvetlenül a ház elől kezdték felparittyázni a süstörgős istennyilákat, már ő is szívesen pucolt volna felfelé, de épp az emeletre vezető lépcső mellett volt a leghangosabb a durrogás, így beszorult a nappaliba, mint Micimackó Nyuszi ajtajába. Jobb híján visszaült a kanapékarfára, és továbbra is úgy tett, mint aki valójában élvezi az egészet.

Mikor fél tízkor elmentem aludni (mondtam én, hogy ez lesz belőle), Celó a hálószobai ágy alatt volt, és semmi ingerenciát nem mutatott arra, hogy kijöjjön. Reggel viszont, mikor egészen emberi időpontban, fél hatkor, felkeltem, már minden visszatért a rendes kerékvágásba: a Repülő Kutató szolidan horkolt mellettem (ő átment még koccintgatni a családjához, miután én eltettem magam a jövő évre), Poci az ágy végében demobilizálta a szívszerelmét (csudálatosan rá tud tehénkedni a RK paplanjára, ott aztán nincs mocorgás), Celó pedig sértetten állt a tálkája előtt a konyhában, és a világ igazságtalanságára panaszkodott, jutifalatot nekem, most azonnal.

Én is kezdek visszatérni a rendes kerékvágásba, ugyanis már megjelent a gyomorszájamnál az az enyhe diszkomfort érzés, ami a leadási határidőkkel, vizsgákkal és teljesítendő feladatokkal jár. Eh, legalább volt egy hetem, amikor nem foglalkoztam ezekkel, az is valami. Az, hogy pontosan mivel foglalkoztam helyettük ez alatt a hét alatt, némiképp homályba vész – feltehetőleg csak aludtam, főzögettem, sütögettem, és (nem túl nagy hatásfokkal) szöszmötéltem a varrószobában.

Az életem ugyan továbbra is éppolyan unalmas, mint eddig, de ne adjátok fel, a UPS szerint egy doboz cipő már meglátogatta Chilly Mazarint, Herne-Boerniget és Nürnberget, szóval valamikor a héten némi újdonsággal is tudok szolgálni.

Viszont, mint azt a mellékelt ábra mutatja, a nemlétező újévi fogadalmaim között véletlenül se szerepelt, hogy normálisabban szeretnék öltözködni 2017-ben, mint 2016-ban tettem.