RSS

december 2016 havi bejegyzések

4/105 – Még egy

Technikailag ma van az utolsó nap, amikor a 2016/17 tanév első félévének szorgalmi időszakában tanítanom kell. Valószínűleg örvendeznék is ennek, ha nem lennék teljesen ledarálva.

4-105

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2016/12/14 hüvelyk eská, tél

 

4/104 – Hórukk

Fáradt vagyok, nyűgös, és még mindig nem végeztem a dolgozatokkal. Csütörtök estig persze minden véget ér, leadási határidő, szorgalmi időszak, mintatanterv-csavargatás, kiskutya füle, de addig még nem csak túl kell élni ezt a két-há napot, de aktívan kéne és zsezsegősen.

Piszkosul nincs kedvem zsezsegni. De aki a hetediken vár, az sose fuvolista.

4-104

Mára hanyagoljuk a szép magassarkú cipőket, van azok nélkül is bajom elég.

 

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/12/13 hüvelyk eská, tél

 

4/103 – Produktum

Ma reggeltől estig dolgozatokat írok. Az Úr legyen hozzám irgalmas, de ahhoz még inkább, aki majd elolvassa. (Az egyiknél az volt a műfaji megjelölés, hogy “írásbeli produktum” – az első változatban megemlékeztem Szerjozsáról, aki bárhogy akarta összerakni a traktoralkatrészeket, mindig Kalasnyikov lett belőle, valamint leszögeztem, hogy amit írok, esszé lesz, mert produktumot óhajtanak, és ha én produkálni akarom magam, abból mindig esszé lesz vagy kötényruha. Ez persze így nyilván nem maradhat – a tudományos élet a színes harisnyáimra még csak-csak fel van készülve, de a humoromra semmiképp.)

Ha már produkálásról esett szó, a bőröm is lendületbe jött, és ennek nem Kalasnyikov az eredménye vagy kötényruha, hanem egy brobdignagi méretű pattanás a bal orcámon. Komolyan, mintha csak egy gonosz ikertestvérem akarna kiszületni a pofámból, ami végül is nem lenne a legrosszabb forgatókönyv, mert odaültethetném dolgozatot írni, ha már én ilyen gyáva kukac vagyok, és nem merem megcsillogtatni humorcseppjeimet a beadandóknál.

Mindezzel semminemű összefüggésben eldöntöttem, hogy a ruházkodásban kék hetet tartok csak úgy, mert mostanság folyton pirosakat meg annak rokonszíneit hordom, a kék holmik meg ott aszalódnak a szekrényben. Tömegével.

Most pedig, hogy nektek se legyen annyira jó, tessék, így nézek én ki máma reggel hajmosás után, teljes gyűrött és sminkeletlen szépségemben. Remélem, értékelitek, hogy milyen alapos munkát végzek máskor az arcom összerakásában.

4-103

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2016/12/12 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

4/102 – Kódorog

Mire tegnap hazaértem, teljesen reménytelen volt a fény az önfotózáshoz, de, feltételezem, logikusnak látszik, hogy szombaton sem indultam ruhátlanul neki a napnak. Nem is tettem. Nézni nem nagyon volt rajtam mit – nyafogóruhában mentem, nyafogóruhában jöttem, csak az alatta lévő holmikat cseréltem le (nem csak a fehérneműt meg a harisnyát, kívülre ilyenkor mindig veszek alá egy alsóruhát is, szóval tiszta voltam és ápolt, amennyire ez ilyenkor kitelik a megfáradt utazótól).

Ma itthon lapítok a dolgozataimmal, a macskáimmal és a koszos lakásommal, szóval ma se nagyon van mit nézni rajtam. A Repülő Kutató bezzeg megint világgá indul, ezúttal Temesvárra, és szerdáig a levéltárban üli laposra a fenekét. Biztos ami biztos, sütöttem neki egy tucat walesi sajtos muffint, ne engedjem el étlenül a tudomány világába. Egyéb hírek itt nálunk nemigen vagynak, hacsak az nem, hogy az éjjel azt álmodtam, Poci elkódorgott hazulról, amit onnan vettem észre, hogy bejöttek a tyúkok a nappaliba (nincsenek tyúkjaink), de aztán megtaláltam a nevelt fiammal együtt (wtf) a szemközti körforgalmon túl (nincs körforgalom) a cirkuszistáknál (wtf), és hazahoztam a nyakamban.

Szóval tessék, a legelső nyafogóruha, amit az ismert szabásmintával varrtam, évjárata 2005, és azóta találkozott már körömlakkal, cigarettaparázzsal és forró tepsivel egyaránt, de nem visz rá a lélek, hogy kidobjam. Valamit előbb-utóbb csinálni fogok persze vele, de mára így is jó lesz.

4-102

Ha már én ilyen dekoratív vagyok, nesztek egy kis csemege: a sziszák bevették magukat a varrószobába, és modellt álltak feküdtek egy ilyen képhez, nü. (Kattintásra megnő.)

4-102macs

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/12/11 hüvelyk eská, macs, tél

 

4/100 – Sárgalábú Totyi

Nem tudom, fel van-e készülve erre a neveléstudomány.

4-100

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2016/12/09 hüvelyk eská, tél

 

4/99 – Kontakt

Mit mondhatnék, feleim, a tanári hivatás szégyene vagyok. Tegnap két órám is elmaradt, az egyik az adventi ünnepség miatt, a másik meg azért, mert fél tizenkettőkor leültünk három hozzám hasonlatosan elszánt és kötelességtudó és elmebeteg kollégával egyetemben mintatanterveket pofozni, aztán negyed négyig még pisilni se álltunk fel belőle. Negyed kettőkor kikúsztam a folyosóra diákjaimhoz, akik úgy ültek odakint a földön, mint egy sit in-tüntetésen, és sűrű bocsánatkérések közepette értesítettem őket arról, hogy itt ma már nem lesz óra, mert megette a fekete fene meg a feladat. Nem mondanám, hogy zokogtak.

Nyivoghatok persze az elmaradt óráimról, de jelenleg a mintatantervek pofozása a legfontosabb meló, mindennémű képzéseink átstrukturálása és a tárgyak logikus sorrendbe rendezgetése meg a diákok óraterhelésének kiegyensúlyozása. Eddig csak toldozgatás-foldozgatás volt (nem is engedtek többet), de most rákényszerülünk arra, hogy alapost gatyába rázzuk az egészet, és a lehetőségek adta keretek között megkönnyítsük a jövendő hallgatók dolgát. A “lehetőségek adta keretek” ez esetben arról szólnak, hogy plusz tárgyakat nem adhatunk hozzá az eddigiekhez, és a meglévőket is csak szőrmentén alakíthatjuk át. Például nem dobhatjuk ki a fenébe azokat az általános műveltségi tárgyakat, amelyek szép, tanulságos, dögunalmas és a gyakorlatban vajmi kevéssé használható tartalmakkal rendelkeznek – ámde megpróbálkozhatunk azzal, hogy áttoljuk őket egy későbbi félévre, amikor majd mi ott döngicsélünk a katedránál a kategorikus imperatívuszról meg a háromtényezős nevelési elméletekről, a diákok pedig mindeközben sutyiban tevékenységterveket meg óraterveket írdogálhatnak másnapra. Szóval erről szólt a tegnapi négy óra meló, “hátulsó pár előre fuss, elülső pár hátulra”, és közben folyamatos számolgatás arról, hogy maximum 30 kredit meg 286 kontakt óra kerüljön egy-egy félévre. Volt egy olyan pillanat fél három körül, amikor mind a négyünknek más-más eredmény jött ki egy félév átszámlálásakor, és ekkor derült ki, hogy a tisztelt grémium utoljára valamikor reggel hétkor evett bármit is, így a tanszékvezető beleturkált a retiküljébe, és kiosztott fejenként egy-egy mézes Negró cukorkát, mert nem volt nála több. Felsőoktatás, én így szeretlek. Jövő csütörtökön lesz a hülyeség és marhaság következő felvonása, akkorra mindenképpen sütök valamit. Sok szénhidráttal. És csokival.

Máma viszont megint Pécs felé irányzom lépteimet, és a Repülő Kutatót is viszem magammal, mert miért ne. Lényegében egyetemistát fogunk játszani, hátizsákkal megyünk meg vonattal, aztán én két napig lapítok egy neveléstudományi konferencián, ő pedig feltehetőleg elédeleg édes kettesben a laptopjával. Egyetemistai imázsunkat némiképp rombolja ugyan, hogy mindeközben a Hotel Palatinusban fogunk lakozni, de rosseb, egyszer élünk, és ha a fejemre esik esetleg egy fél tégla, igazán nem szeretném azt az utolsó gondolatot, hogy “fenébe, pedig még mennyi zsé volt a SzÉP-kártyámon”.

Azért, mindent összevéve, úgy hiányzik ez a pécsi út, mint a hátamra egy púp. A konferencia a programjából ítélve (nyilván csak akkor kaptam meg, amikor már lefoglaltam szállást-vonatjegyet) az égvilágon semmi használható vagy tanulságos dolgot nem tartogat számomra, odakint hideg van, és az összes nemlétező tököm tele a folytonos világjárással. El se tudjátok képzelni, mennyire szívesebben ülnék itthon keddig a macskáimmal és a két készítendő dolgozattal. Tán még arra is jutna idő, hogy végre süssek valamit, mert mindjárt itt a karácsony, oszt még sehol semmi. Meh.

4-99

Virágos utazókedvemet talán semmi se példázza jobban, mint hogy nyafogóruhában szándékozom átszelni a fél országot. Meh.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2016/12/08 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

4/98 – Még kettő

Jövő héten végetér a szorgalmi időszak, szóval már csak két szerdát kell túlélni, hurrá. Mindenesetre mára újabb napnyi fékevesztett rohanás várható tanterv-csavargató értekezlettel és intézményi Mikulás-ünnepséggel súlyosbítva, mindehhez pedig valami olyan, ami eddigelé még sose volt e blog tájain: egy konzerv, ami nem fedi a valóságot. Tegnap kockára fagyva jutottam haza (a buszon sem volt fűtés, nemhogy a külvilágban), úgyhogy a mai napra tervezett áutfitet átcseréltem valami melegebbre. A konzerv viszont maradt, ugyan hogy a bokámba csinálhattam volna magamról bármiféle képet is reggel hatkor.

4-98

U. i.: valójában ez volt rajtam. Képrejtvény, hehe.

4-98kieg

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2016/12/07 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

4/97 – Valamit valamiért

Kijöttem a lakásból, ahol meleg volt, ámde áramszünet, dolgozni, ahol viszont piszok hideg van.

4-97

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2016/12/06 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

4/96 – Fel is, le is

Ma már tényleg felkúszom Esztergomba tanítási napon kívül, ott pedig lemászok az intézményi irattárba. Eredetileg csütörtökre terveztem, de szerda este határozott jeleit éreztem egy újabb takonykór készülődésének, így inkább itthon lapítottam át a csütörtököt. Eddig mindenféle vigasztaló dolgokat hallottam csak az irattárról, miszerint vigyek váltóruhát, hogy ne fülig koszosan jussak haza, meg hogy mielőtt bemennék, biztos ami biztos rugdossam meg a vasajtót, fussanak el ijedtükben az egerek. (Egeret még ugyan, úgy tűnik, nem látott ott senki, de ha ez a kötelező rituálé, én benne vagyok.)

A fentebbi körülményekből kifolyólag én nem igazán megyek élményszámba,

4-96

úgyhogy a tradícióknak megfelelően nesztek macskák.

4-96macs

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/12/05 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél

 

4/95 – Ami elromolhat…

Vannak napok, amikor az ember azt kívánja, bárha fel se kelt volna – például tegnap is, úgy reggel fél kilencig. Addigra már túl voltam egy macskahányás felpucolásán, három kilométer gyalogláson (amelyhez persze nem ártott volna, ha nem felejtem el visszatenni a csizmába a rázkódásgátló talpbetétet), azon, hogy elromlott a dzsekimen a cipzár, meg azon, hogy megdöglött alattam a HÉV.

Ismeritek azt, amikor Gombóc Artúr elindulna Afrikába, úgyhogy felül a vonatra? Abban a sztoriban van, hogy a vonat felpöfög egy dombra, Gombóc Artúr meg nézi az elmaradozó bakterházakat, a legelésző teheneket és egy bámészkodó kutyát. Aztán a vonat felér a dombtetőre, megáll, és visszacsúszik onnan.

“- Mi ez?! Mi ez?! – kiabált a mozdonyvezető, és kibámult az ablakon. Gombóc Artúr is elcsodálkozott hátul az ütközőn, mikor újra meglátta a bámészkodó kutyát, a legelésző teheneket és a bakterházat. “Ezeket már láttam! – dünnyögte. – Az előbb hagytuk el őket.”

Na ugyanez volt velem tegnap reggel pepitában, a HÉV vidáman haladt előre ötven métert, aztán megállt, a mozdonyvezető kimászott a kis kabinjából, végigjárta a vonatot, visszamászott a kis kabinba, bejelentette a hangosbeszélőn, hogy a vonat ajtóhiba miatt nem közlekedik tovább, aztán átsétált a vonat végéhez a másik kis kabinba, és szépen visszatértünk az állomásra. A beépített “Kedves utasaink” hangfelvétel nyilván a haladáshoz és annak irányaihoz van rögzítve, mert kétszer hallgathattuk meg, hogy “Kedves utasaink, üdvözöljük Önöket, a következő állomás Pannónia-telep, jó utazást kívánunk”, majd egyszer még azt is, hogy “Kedves utasaink, a vonat Szentendre végállomásra érkezik. Köszönjük, hogy minket választottak, további jó utazást kívánunk.” Hát köszi bmeg.

Szerencsére alig késtem el, de úgy vágtáztam az Astoriától a Sophianumig, hogy még most is izomlázam van belőle. Persze amikor már a teremben voltam és tancsitancsi, minden szép volt, minden jó, és mindennel meg voltam elégedve, a végére viszont olyan dögletes fáradtság fogott el, hogy azon már csak röhögni lehetett. (És mindeközben rettenetesen szégyelltem a pofámat, amiért merészelek fáradt lenni, mikor mások tíz órákat dolgoznak naponta minimálbérért. Nem, nem állítanám, hogy különösen egyszerű gondolkozásom lenne nekem a fejemben benne.)

Ma már bronzvasárnap van, mindenhol hisztérikus tömegek kavarognak ajándékkeresőben és ajándékvásárlóban, én viszont itthon kuksolok, és a tudománnyal kéne foglalkoznom, de nyavalyásmód nincs hozzá kedvem, türelmem meg agyam. Mindehhez ráadásul baj van a fűtéssel, a Repülő Kutató meg az egyszerűség kedvéért ki-ha-én-nem stílben nekiugrott a javítás feladatának még reggeliben, kábé úgy, mint Stevie Wonder a zongorának, de sokkal rosszabb hatásfokkal. Hogyúgymondjam, ő például nem tud zongorázni. Fűtést javítani se. Higgyétek el nekem, nincs is annál jobb, mint amikor minden előjel nélkül egyszer csak ordítás hallatszik a budiból, te felkutyagolsz, és ott találod a férjedet pizsiben-papucsban, amint éppen mosdótálért meg törlőrongyért üvölt, a padlófűtés kijáratából meg egy csövön éppen plafonig szökik a víz.

Érdeklődéssel várom, mit hoz még a mai nap, de titkon remélem, hogy semmit.

4-95

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2016/12/04 hüvelyk eská, tél

 

4/94 – Félmaraton

Ez az utolsó szombat a félévben, amikor tanítanom kell, cserébe viszont akkor már tízszer negyvenöt percnyit.

4-94

Jó, nyilván veszek még fel sapkát, kesztyűt, kabátot. Nyavalya ebbe a világba, ezúttal olyan jól tudtam volna még aludni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/12/03 hüvelyk tél

 

4/93 – Orkán

Fogjuk jobb híján az időjárásra: ma sehogy se tudtam rávenni magam arra, hogy elhagyjam a lakást, vagy legalább a jelenleginél kulturáltabban öltözzem fel.

Nem baj, holnap megint tíz órát tanítok.

4-93

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/12/02 hüvelyk tél

 

4/92 – Újabb nemposzt

Gondolom, szerintetek sincs abban semmi érdekes, hogy nyafogóruhában ülök a kanapén, és időnként elalszom.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2016/12/01 hüvelyk tél, ősz