Valamilyen csoda folytán (munka volt benne, mint a csodákban általában) a héten sikerült megtartanom a félév utolsó óráit, megküzdenem a mintatantervvel, ráadásul mindent átvernem valamiképpen benne, ami a hallgatóknak fontos lehet. És, ami különösen csoda(=munka)számba megy, sikerült megírnom mind a két beadandó dolgozatomat. Mikor tegnap este fél hatkor megnyomtam a másodiknál is a “küldés” gombot a levelezőprogramban, kitártam karomat, és azt rivallám, hogy végre, most a) alkoholizálni fogok, b) aludni rogyásig.
Mondanom se kell, hogy a) megittam másfél sört, aztán aszontam, megvolt az iszás is, b) fél egykor ébredtem arra, hogy már megint a női lét rejtelmei akarják lefűrészelni a medencémet. Hogy a világ akárhová ne tegye, de komolyan.
Ezt leszámítva kedvem gyöngy, de azért inkább megkíméllek titeket máma magamtól, nesztek makkák.
Minden nap más - mindennap más 
Milda
2016/12/16 at 10:57
Felháborító, hogy egyesek csak úgy megnyomják a “küldés” gombot! Bezzeg vannak, akik még mindig mindenféle hülye táblázatokkal senyvednek – hát mikor jutok én el a “küldés” gombig, ha?! Most úúúúúúgy sajnálom magam!:-(( Esküszöm, inkább befeküdnék oda a macskák közé, pedig allergiás vagyok a macskaszőrre..
mák
2016/12/16 at 11:09
Ó, a táblázatokkal senyvedés csak ezután jön.
gegry
2016/12/16 at 21:26
Ez jó ötlet, van egy tuti vendégszobánk, két személyre is ha kell.:)