Tegnap este ránk zúdult anyám meg húgom, csütörtökig maradnak. A macskák kezdetben roppant gyanakvóan álltak hozzá a dologhoz (még szép, errefelé hétszámra nem jár senki), de az este végére oda konkludáltak, hogy nem harap egyik jövevény se, ezért visszatértek megszokott tevékenységeikhez a felmosóvödörből ivástól a gurrogós rohangálásokig, tovább fokozván a zűrzavart.

Az én családomról sok mindent el lehet mondani, de azt biztosan nem, hogy halk és visszafogott lenne, sőt, kifejezetten hangosak vagyunk. Nekem viszont éppen most lenne szükségem arra, hogy pihentessem az agyam meg a hangszálaim, az elsőt csak úgy, a másodikat meg azért, mert folyton elmegy a hangom, vagy átvált valamifajta rekedt recsegésbe. A húgom, aki karvezetőként mindent tud az ilyen dolgokról, azt javasolta, beszéljek ásítozva vagy magasabb regiszterben, merthogy a hangszálaim között folyadék van, és a szokott hangmagasság használatakor időnként felszakadozik, amitől még jobban erőltetem a mondott hangszálakat, és ezzel beállok egy csinos kis ördögi körbe. Vagy valami ilyesmi. Mindenesetre kipróbáltam a falzettben énekelve beszélést, működik, bár mindenki gurult a röhögéstől, és inkább nem szeretném ilyen módon tartani meg a 10×45 percemet szombaton. Úgyhogy megkísérlek csendkirályt játszani, és minél kevesebbet dumálni szombatig.

Nem baj, most van aki beszéljen helyettem épp eleget és épp elég hangosan, én pedig olyan lerobbant és aluszékony lehetek, ahogyan az nekem jólesik.