Állítólag ma lesz az év utolsó olyan napja, amikor “harminc fölé kúszik a hőmérő higanyszála”, bár a meteorológusok továbbra is mókás emberek, akiknek mintha csak részeg kecskebékák súgnák meg, mikor milyen idő lesz, és minden bizonnyal mindegyiknél van egy közhelyszótár. (“Higanyszál” aujnye. Az már emberhőmérőben is alig akad, nemhogy léghőmérőben.) Mindenesetre ha harminc fok, akkor harminc, nesztek kánikularuha, ami amúgy a százféleképpen felcsomózható száriszoknya egyik verziója a százból, ideje volt így is kipróbálni egyszer.

Mint jelmezemből is kikövetkeztethető, ma nincs tancsitancsi, majd holnap. Akkor viszont reggeltől estig, szegény diákok, szegény én. Ma csak a macskaalom beszerzése volt a kötelező program, és azon már túlvagyunk, úgyhogy a nap további részében azt csinálok, amit akarok.

Azt hiszem, előadásvázlatokat akarok nézegetni meg rendet vágni a koszban. És úgy is lesz, ahogy akarom.