Ma túlnyomórészt itthon ülök, és többé-kevésbé reménytelen harcot vívok az entrópiával, a szövegeimmel, a szkennerrel meg a neptunnal. Mondhatni, ilyenek a kedvenc napjaim – eső, adminisztratív feladatok, kosz, végtelenbe nyúló mondatok, már felkeléskor utálom az egészet. Mindehhez ráadásul tegnap végre megkaptam a doktoriskolai órarendemet is, és olyan monstre ütközések vannak a tanítandó óráimmal, hogy siralom.

Na sebaj, lebokszoljuk ezt is.