Ez most tényleg úgy kezdődik, mint egy viccben: szeptemberi hétfő reggel, orcámból több gonosz ikertestvérem próbál kinőni egyidejűleg, az éjjel hirtelen beőszült, esik az eső, én meg megyek munkába. Hozzátehetném, hogy a hajam is felrobbant, de erről mindannyian tudtuk, hogy ez lesz belőle.
És mindeközben végtelenített szalagon megy a fejemben, hogy “I beg your pardon, I never promised you a rose garden”. Hát nem. (Az meg külön dühítő, hogy összesen csak ezt a két sort tudom belőle. Ma már vagy hatszázszor végighallgattam.)

kingha
2016/09/05 at 07:10
hmmm – szép ez a ruha. és a pipiros is éppen idevaló.
mák
2016/09/05 at 12:21
Köszi.
Milda
2016/09/05 at 08:34
Úgy folytatódik, hogy “Along with the sunshine, there’s gotta be a little rain sometime…”:-))) és bakker, most már az én fejemben is megy:-)
mák
2016/09/05 at 12:21
Nekem sikerült kivernem belőle, a Rammstein mindig hatásos.