Olyan öreg vagyok, mint az országút, és az elmúlt két napban túlteljesítettem azt a szocializációs kvótát, amire egy barlangi morc képes, úgyhogy ma inkább pizsinapot tartok, maximum a teraszig megyek, és mindenféle kencéket kenek magamra. Többek között renoválom a fejemen is a pipirost, holnap jelenésem van a munkázó helyemen, és mégsem mehetek oda úgy, mint egy elszalasztott.

Celofán persze a miheztartás végett fél nyolckor lehányta a kelimszőnyeget, nehogy azt higgyem, csak az én karbantartásom fontos ebben az univerzumban. Miközben karbantartottam a macskát (bmeg, simogatni kell, miután hányt) meg a szőnyeg inkriminált pontját (azt az output eltakarítása után átdörzsölni vizes szivaccsal), pontos rálátásom lett a padló dicstelen állapotára. Porszívózni is kéne, hogy a fene vigye el.

Hja, bizony, van ez így, hogy az életem éppolyan izgalmas, mint egy mamusz.