Ma értem a blog harmadik évének legislegvégére, és ezen lehetne ugyan nosztalgiázni/borongani/örvendezni, de nemigen van rá időm, mindenféle régi-új merényleteken töröm a fejem blogügyileg is meg másként is, mert ugyebár akkor szép a zélet, ha zajlik. Mindehhez persze a Repülő Kutató is nevének megfelelően viselkedik – ezúttal szerencsére csak Lippáig megy, és holnap-holnapután vissza is tér, de megint egy olyan időszak előtt állunk, amikor “ha kedd, akkor Belgium”. Legalább nem lesznek több hónapos kutatóutak valahol a földgolyó másik felén, vagy legalábbis a közeljövőben nem. Ez is valami.

Én ezzel szemben egyelőre még itthon lapítok, mint nyuszi a fűben, és próbálok megszabadulni mindazoktól a feladatoktól, amelyekre nem lesz egy miccentésnyi időm se, ha majd rám szakad az őszi félév, amikor már megint tanár is leszek, diák is leszek (plusz még kutató, háziasszony, macskák rabszolgája és még mi nem), és annyit fogok majd rohangálni, mint pók a falon. Sőt, még addig sem kell várni, ma is intézkedős-rohangálós napom lesz, és a hét második fele is tele lesz ilyen-olyan programokkal. Igaz, ez utóbbiak egyelőre nem oktatási, hanem kapcsolattartási programok lesznek, de azért a magamfajta barlangi morcnak így is fel kell kötnie ezekhez az alsóneműt.

No sebaj, ahogy Kátya barátnőm szokta mondani, ezt a hidat akkor gyújtjuk majd fel, ha odaértünk.

Mára mindenféle piszlicsáré kis intéznivalók jutottak a mindenmás mellé, eltört táskacsatok, laza csavarú szemüveg, miegymás. Ha bele tudom szuszakolni az időbe, lövök egy bejegyzést azokról a holmikról is, amiket még a hónap közepén turkáltam magamnak nagy elszontyolodásomban a parodontolgustól kifelé jövet, mert szeretném tiszta lappal indítani a negyedik évet. Adjunk a tradícióknak, a kiskésit neki.