Tegnap átmentem némi túrórudiért a kisbótba, aztán bekukkantottam a kisbót melletti mégkisebb bótba, ami Polcos Bazár névre hallgat. (Nem fizetnek nekem azért, hogy linkeljem őket, csak ha esetleg kíváncsiak lennétek rá.) Néha nagyon szórakoztató dolgokat találni, vettem már ott táskát, bizsut, néhány tasakocska röhejesen olcsó kásagyöngyöt, sőt még elragadó csehszlovák gyártmányú szódásüvegeket is, mind a kettőt, ami a boltban volt. Az elsőt ajándékba szántam, de aztán apósom is belelkesedett, úgyhogy neki is vettem egyet hálából, amiért megkereste, hol lehet tekerőcskét kapni erre a szódásüveg-típusra széles e hazában. (Nehogy azt higgyétek, könnyű dolga volt, tutira megérdemelt jutalomba egy saját szódásüveget.) Nyilván a Repülő Kutató is belelkesedett, mert ez így szok történni, a Polcos Bazárban viszont nem volt már több szódásüveg, úgyhogy neki a Vaterán vettem egyet. Mit meg nem teszek én ezért a házasságért.
Na de térjünk vissza a tegnapra, amikor ismét végigbóklásztam az egész üzletet, és találtam egy egészen érdekes táskát, narancssárga meg kék bőrből, jó tágasat, kettő bazi nagy rojttal. Nem az a fazon volt, amibe jól bepasszintható a laptop meg az összes más retyerutyám, kicsit drágálltam is, de azért elnézegettem. A pult mögötti hölgy, mikor látta, hogy a táskát forgatom, odaszólt, hogy ez egy nagyon jó táska, tiszta bőr, ebben egyet is értettünk. Csak hát ez a színkombináció, tette hozzá, ezt nehéz hordani. Képzelhetitek, milyen hülyén néztem vissza rá egy pillanatig, talpig kékbe és narancssárgába öltözve. Végül magam elé emeltem a táskát, hogy teljes assorté pompánkban látsszunk mi ketten, és azt mondám, lehet, hogy nehéz, de nem megoldhatatlan. Akkor pedig derültünk egyet mindhárman, én, a pult mögötti hölgy meg a táska.
Slusszpoén nincs, a táskát nem vettem meg végül, tényleg nem volt laptophordásra megfelelő fazon. Miután viszont hazatotyogtam, belegondoltam abba, hogy a blog harmadik évében még nem szabotáltam magam semmi öltözködésbeli hülyeséggel, és amúgy is csak alig másfél hét van hátra belőle, akár csinálhatnék a végére némi tűzijátékot. Nem kell nagy handabandára számítani, nyugi, de addig üssük a vasat, amíg megvan, szeptembertől úgyse lesz sok időm hülyéskedni. Előre szólok, 24-étől atrocitások várhatók, vértezzétek fel lelketeket, és tegyetek napszemüveget a retinabántalmak elkerülésére.
Addig viszont, ha már eddig is a tarkabarkaságokról esett szó, meg arról, mi mihez passzol:
Minden nap más - mindennap más 
Gyöngyösi Csilla
2016/08/19 at 13:52
Ez így szerintem mind passzol. Kissé vidám, de a világ szomorúbb felén mind szineseket hordanak az emberek, csak mi gondoljuk azt, hogy a színek Isten büntetése.
mák
2016/08/19 at 14:05
Lehet, hogy azért hordok mostanság annyi színes holmit, mert az az érzésem, ez sem túl vidám fele a világnak?…
Gyöngyösi Csilla
2016/08/19 at 14:14
Lehet, szerintem se túl vidám, jobb, ha a zember ki se nyitja a zinternetet.
mák
2016/08/19 at 14:20
Hátezez. Viszont ha nem nyitja ki, akkor ott ül tájékozatlanul és tudatlanul, bár ez valószínűleg kellemesebb megoldás. Épp csak kivitelezhetetlen.
Gyöngyösi Csilla
2016/08/19 at 14:24
Igen. Nagyon frusztráló, hogy az ember nem tehet semmit 😦
adele1014
2016/08/20 at 06:05
Jaj, pedig kíváncsi lettem volna rá! (De jó ez a ruci! Meg az egész szett, imádom a pumpkint.)
mák
2016/08/20 at 06:30
Nyugi, majd meglátjátok. 🙂 (Én is szeretem, pedig számomra elvileg ez a “nem áll jól, mert sápaszt, és öregebbnek látszol tőle” színek egyike. Nyilván nem veszem figyelembe…)
adele1014
2016/08/20 at 06:37
Szerintem a színekkel kapcsolatban azért van némi tévhit az emberek agyában. Először is olyan nincs, hogy ez így van és kész. Másrészt ha vonzóvá tesz valakit egy öltözék, tök mindegy, hogy öregíti, vagy sápasztja, mert lehet, hogy egyidejűleg más vonzó tulajdonságot is megjelenít.
mák
2016/08/20 at 06:42
Ó, időnként újra meg újra felüti a fejét a kilencvenes évek “Color Me Beautiful” színtanácsadása, éppen a héten olvastam erről egy cikket valahol. Ez az, amiben évszakokra osztják a nőket, és ennek függvényében ajánlanak nekik színeket. Na hát én ebben nyár típusú lennék, ami nagyrészt mosott-hamvas pasztellek viselését írja elő, és semmi-semmi esetre sem égővörösre festett hajat. 🙂