A festékboltban, ahol időnkénti mázolós bevásárlásaimat ejtem meg, mindig más eladóval kell megvívnom harcaimat, de mindegyiküknek ott úszik a feje fölött egy képregény-buborékban, hogy “muszáj nekem itt dolgozni? éppen nekem? éppen itt? éppen ma? éppen ezekkel a vásárlókkal?”. Soha nem annyira bunkók, hogy kikérhesd a panaszkönyvet, de olyan kelletlenek és kételkedők a terveiddel kapcsolatban, mintha az is szerepelne a munkaköri leírásukban, hogy “4. pont. Az eladó köteles elbizonytalanítani a vásárlót. Minél több pénzt hagy itt, annál inkább.” Néhány évvel ezelőtt még azt gondoltam, azért ilyenek velem, mert nő vagyok meg többé-kevésbé fiatal, viszont azóta rájöttem, hogy minden vásárlóval egyformán viselkednek, leszámítva az ismerős szakikat. Szóval oda járni afféle vallási experimentum, valahol félúton a zen-buddhizmus meg a korai kereszténység között: az ember egyrészt alázatot tanul, másrészt meg hálát érez azért, mert ő bezzeg szereti a munkáját. Persze lehet, hogy ők is szeretik, de ezt elég tehetségesen titkolják, ha így van.

A móka kedvéért amúgy nem volt elegendő alapozófesték készleten, pénteken jön egy újabb szállítmány, úgyhogy addig abból dolgozunk, ami van, és úgy, ahogy lehet. Elvileg két rétegre lenne szükség mindenhol, de halványan reménykedem abban, hogy a falon egy is elég lesz, ott, ahol a világosabb zölddel a fehér csempét kell lefedni. (Fehér, höhh, nem is igazán fehér az, hanem afféle halványan márványozott izé, több négyzetméternyi mintha. Utálom a mintha-márvány csempéket.)

Amíg tegnap a fürdőszobát pucoltam kifelé, Celó folyton ott szaladgált a folyosón, mint nagyanyám miniatűr, szőrös, de éppoly aggódós reinkarnációja. Jaj, fiam, biztos jól meggondoltad-e te ezt az egészet, mi lesz, ha nem sikerül? Nos, majd meglátjuk. Bezzeg Poci, aki amúgy tényleg aggódhatott volna, hogy jaj, mi lesz (az ő vécéje éppen ebben a fürdőszobában lakik, azazhogy lakott – most ki van akolbólítva a folyosóra) le se szarta az egészet. (A vécé áthelyezését viszont tudomásul vette, és belenyugodott ebbe is. Leellenőriztem.) Most mindenesetre ott tartunk, hogy minden mozdítható tárgy ki van cipelve a fürdőszobából, minden lecsavarozható izé le lett csavarozva, és mindent, aminek vízvezeték-szerelő meg elektronyos szaki meg hidegburkoló meg mittoménki kéne a mozgatásához, most látok hozzá leponyvázni és körbemaszkolni. A radiátor speciel folpackkal lesz körbecsavarva, bozse moj. Tervem sikerének kruciális pontja, be tudok-é jutni a háta mögé is a teddihengerrel. Ha nem, igen dekoratívan ronda lesz a végeredmény.

Akkor most nekifekszünk. Ebben a muncas vilagbele ugyan jóformán semmire sincs garancia, de azt nyugodtan lefogadhatjuk, hogy a hét további részében igen kevéssé fogok élményszámba menni. QED.