Elnézést a fantáziátlanságomért, de tényleg komolyan gondoltam, hogy kéne nekem még ebből a ruhából kettő-három. A jelöltek közül ezúttal az egyes számú került sorra – mint a mellékelt ábrán is látható, ennek is különbözött egymástól a két oldala, de nem olyan nagyon, mint a csíkos-rózsás esetében. Sebaj, if it ain’t broke, don’t fix it, maradtam a már jól bevált összeállítási módszereknél, egyik feléből az eleje-hátulja, másikból az ujjak, ferdepánt, aljára csík. Ennek az anyagnak az összetevői között a poliészter is szép arányban képviseltette magát (60%), és lehet, hogy ez az oka annak, a felhajtások meg tűzések nem fekszenek ki olyan szépen, mint a csíkos-rózsás esetében. Meg persze az is lehet, hogy én voltam balfékebb, mint múltkor. Állítólag csak rossz mesterember hibáztatja a szerszámot, szóval megengedő vagyok. (Amúgy meg rossz mesterember/asszony, heh, majdnem teljesen autodidakta módon tanultam meg varrni. Apám megmutatta, hogyan kell befűzni az alsó spulniba a cérnát, ez volt az én varrászati oktatásom veleje.) Nyilván egy vasalás is ráférne, de ehhez most lusta vagyok.
A pékségig meg vissza éppen jó lesz úgy, ahogy van.
Mivel ez nem dupla paplan volt, mint a csíkos-rózsás, hanem szimpla, csak ennyi maradt belőle.
Ápropó, ha nem vettétek volna észre, az eddigi paplanhuzatos újracucc-posztok “X/a,b, satöbbi” formátumban íródtak, szóval készüljetek fel arra is, hogy addig folytatom, amíg el nem fogy az összes maradék. Dixit.
Minden nap más - mindennap más 
Gyöngyösi Csilla
2016/07/05 at 06:28
Én is így tanultam meg varrni 🙂 Bár az is igaz, hogy nekem a kisebbik nagyanyám varrónő volt, sokszor láttam, hogy hogy dolgozik.
mák
2016/07/05 at 06:42
Én is néztem apámat, hogyan dolgozik a varrógéppel, de abból leginkább káromkodni tanultam. 😀
Gyöngyösi Csilla
2016/07/05 at 06:45
Érdekes ez, nálunk is varrt apám, az a varrógép, ami eddig a legjobb volt evör, és amit majd egyszer el szeretnék tulajdonolni, az a másik nagyanyám singerje (ő nem sokat használta), amivel az apám varrt évekig.
mák
2016/07/05 at 06:56
A mienk egy egészen tragikus állapotú nagy zöld Rodica gép volt, káromkodás nélkül lehetetlen volt használni. Ráadásul folyton lerobbant, és akkor apám javította is. Szintén káromkodva.
kingha
2016/07/05 at 06:57
hmmm – nekem a nagyim foglalkozott főállásban varrással. az úgy ment, hogy letették a kilencvenes években a vogue-ot elé, rámutattak a “kifutós” ruhára, majd az anyagra és két nap múlva készen volt a mű. most, így vén fejjel, ha szabok (mert sosem minta után szabok, csak szabad kézzel rajzolt minta alapján), vágok vagy tűzök … szinte látom az öreglány kézfejét … ahogy azonos mozdulatokkal dolgozunk. és olyankor nagyon hiányzik.
na de – roppant jó ez az anyag. bár a végibe nem kellett vóuna betoldani a anyagot. [men a kritikusok kenyere keserű és penészes, csak, hogy tudd – :P]
mák
2016/07/05 at 06:59
Háde most már betoldtam, nem vehetem ki belüle. (Ha nem toldom be, a nyakánál nem jött volna ki ilyen szépen az a bazinagy virágminta.)
Zsuzsi
2017/12/28 at 19:39
Nekem még az alján a toldás is tetszik, keretbe foglalja a ruhát. ☺
mák
2017/12/28 at 19:58
Már szemezek egy ideje egy harmadik paplanhuzattal is ugyanerre a szabásmintára. 🙂
Zsuzsi
2017/12/29 at 08:41
Lássuk! ☺
mák
2017/12/29 at 08:47
Majd nyáron, most igen mérsékelten van szezonja. 🙂