A nyelvem még nem fekete és szőrös – ez a legjobb, amit el tudok mondani a helyzetről. Ja, meg hogy tegnap elképesztően finom citromos borsos teriyaki csirkecsíkokat ettem szezámos-zöldcitromos rizstésztával, és az egész elkészítése nettó időben kábé negyedórába fájt, beleértve a csirke felcsíkozását és bepácolását is.
Egyszer tényleg meg kéne írnom a Lusta Szinglik Szakácskönyvét.
Mint a mellékelt ábra mutatja, a számmal még mindig nemigen tudok mit kezdeni, a fogaim most is tanácstalanul keresgélik a helyüket, ráadásul az ínyem is húzódik vissza a kezelés után. Eh, kit érdekel, ma úgyis erőteljesen itthoncsücsü napot tartok, a kupit rendezgetem, és több gépnyi holmit mosok ki, többek között lakástextilt is. Mit tehetnék, a macskák szeretik a frissen mosott pokrócok illatát. Meg persze én is.
A takarításhoz csupán csak a miheztartás véget feltettem azt a kendőt, ami még az egyik előző bejegyzésben emlegetett rabiátus dédanyámé volt, hátha segít. Ha Dédi benézett egy sarokba, haptákba állva fosták össze magukat a pormacskák.
Minden nap más - mindennap más 
Ede
2016/06/16 at 07:06
Receptet. 🙂
mák
2016/06/16 at 07:13
Nem nagy kunszt: egy fél csirkemellet felcsíkoztam úgy kétujjnyi darabokra, egy fajansztálban összekevertem fél teáskanál citromos borsot két evőkanálnyi bolti teriyaki-szósszal, a csirkecsíkokat beleforgattam, aztán félórát hagytam pácolódni. Félórával később felforraltam a vizet, ráöntöttem egymaréknyi üvegtésztára. Amíg az puhult, felforrósított serpenyőben egy kis olajon pirosra sütöttem a csirkét. Lecsepegtettem az üvegtésztát, megfröcsköltem pár csepp szezámolajjal meg zöldcitromlével, dobtam rá egy kis ollóval összevágott korianderlevelet, összeforgattam, és már tálaltam is a csirkével együtt.
Ede
2016/06/16 at 07:16
Hmmm, köszi, ez nagyon jól hangzik.
mák
2016/06/16 at 07:22
Ha nem lettem volna annyira lusta, pirítok egy kis szezámmagot is a rizstésztára.
Kati Murbach
2016/06/16 at 07:34
Köszi 🙂