RSS

május 2016 havi bejegyzések

3/255 – Repcetábla

Éppen tíz éve annak, hogy apám meghalt. Rossz helyen volt rossz időben, de hát nagyjából az egész élete erről szólt – öt évszázaddal korábban kellett volna születnie, talán Rómában, hogy afféle Benvenuto Cellini lehessen belőle, egyik kezében mordály, a másikban mintázóeszköz, a történeteiben pedig annyi konfabuláció, amennyitől már zsong a hallgató feje. Alkotó ember volt, aki után lényegében alig maradt alkotás, mesélő, aki nem írta le a meséit. Szobrász akart lenni, ehelyett építész lett, aki leginkább épületmaketteket épít, nem pedig katedrálist. Verekedős vasgyúrók apja akart lenni, akiket megtaníthat kaszálni, korongozni és a forrasztópákával bánni, és lett két sápadt, szőke lánya. Egész életében valami olyat keresett, amit nem talált meg, és nem is találhatta meg, mert a dolgok, amelyekre vágyott, sose érhetők el egyidejűleg, vagy legalábbis így van ez a meséken kívüli világban.

A száma még mindig megvan a telefonomban, pedig akkor se hívtam sokat, amikor még megtehettem volna, és az elmúlt tíz év során talán háromszor voltam a sírjánál. Minek. Úgyse ott van. A rövidlátásomban van benne, a romlékony fogaimban, a fura formájú homlokomban, az irreleváns információk iránti lelkesedésemben meg persze a meséimben, még ha az én meséim kevésbé mesések is az ő meséinél. Idén lenne hatvanhét, én meg nem tudom elképzelni apámat, amint hatvanhét, a fején szalmakalap, a kezében meg horgászbot – általában negyvenévesen látom magam előtt, bőrdzsekiben, amint éppen hazajön a sürgősségiről egy motorbaleset után, és titkolt büszkeséggel mutatja, mije tört el már megint.

Egy rendes lány ilyenkor valószínűleg kimenne az apja sírjához egy csokor virággal, de én inkább letudom a mai munkanapom, aztán iszom egyet az egészségére. Valószínűleg ő is ezt tenné az én helyemben, bár fene tudja, apámban egyetlen dolog volt konstans, a kiszámíthatatlansága. Túl egyszerű lenne azt mondani, hogy hiányzik. Valójában a kihagyott lehetőségek hiányoznak, de azokat az elmúlt tíz év során se tudtuk volna pótolni, azokat már húsz, harminc éve kihagytuk. A felnőttkori apámból a meséi hiányoznak meg a röhögése.

Egyetlen ember volt, aki igazán hangosan és mindenféle hamis megbotránkozás meg bűntudat nélkül, szívből tudott volna röhögni azon, hogy “miben halt meg apád?” “egy repcetáblában”, és éppen neki nem tudtam ezt elmondani sosem.

3.255

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2016/05/12 hüvelyk újracucc, blabla, eská, tavasz

 

3/254 – Számonkérések ideje

A kedvenc ébresztő csengőhangom Celofán, amint 2:50-kor a kelimszőnyegemen öklendezik. Különösen a jól megválasztott időpont nyeri el ilyenkor a tetszésem: egy órával korábban tenné, és visszafeküdnék; egy órával később, és azt mondanám, egye fene, fél hatkor úgyis kelnem kell. A 2:50 viszont éppen arra jó, hogy ha innen akarnék visszaaludni, nagyjából fél ötre sikerülne, és akkor úgy ébrednék fél hatkor, mint egy mosogatórongy. Na nem mintha most akkora élmény lennék, de legalább jó alaposan bevakoltam magam, az sose árt.

A hozzám képest visszafogott színvilág amiatt van, mert ma nem kell ébren tartanom senkit tarkabarka holmijaimmal és édes bülbül szavaimmal, ébren tartják őket a zárthelyik, vagy legalábbis reméljük, hogy igen. Tegnap este amúgy eldöntöttem, hogy leszarom az időjárás-jelentést, előkészítek egy adag holmit, aztán uccu neki, majd csak betalálok valamikor. Ennélfogva ma minden bizonnyal dögmeleg lesz, és feltehetőleg esni is fog, mert ez a minimum, ha már felvettem a jó öreg hasítottbőr dzsekimet. A csizmát már csak a miheztartás kedvéért rántottam magamra, ezzel garantálva, hogy mindenki más szandálban indulhasson el hazulról. Nem kell megköszönni, szívesen teszem máskor is.

Most viszont elmentem egy további zárótevékenységet vizionálni abba az oviba, ahová azzal fogok beköszönni, hogy jó reggelt, remélem, még emlékeztek rám, én vagyok az, aki február végén járt itt utoljára. Szégyen és órarend.

3.254

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2016/05/11 hüvelyk eská, tavasz

 

3/253 – Esőbement tervek

Azt hiszem, pillanatnyilag nem utálok jobban semmit, mint azt, hogy tegnap este megnéztem az időjárás-előrejelzést, és mindent gondosan előkészítettem, amit fel akartam venni, aztán ma reggel tíz fokkal hidegebb és 100%-kal esősebb volt, mint amire számítottam.

Ja, és mindez háromnegyed hatkor.

3.253

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/05/10 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

3/252 – Tüzes lángnyelvek

Elmentem a Szent Erzsébet óvodába, ahol a hallgató papír templomajtóba ragasztat papírgalambokat a nagycsoportosokkal, készüljünk a pünkösdre, mielőtt a ragasztóhoz nyúltok, hajtsátok fel a pólótok ujját.

3.252

Pluszbónusz: így néztek ma reggel rám a macskák a még vetetlen ágyból, miközben én fotózkodtam.

3.252macs

Azok az arckifejezések mindent elmondanak arról, mi a véleményük az őtözködős blogolásról.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/05/09 hüvelyk újracucc, macs, tavasz

 

3/251 – Sztalker

Nem a Tarkovszkij-féle, hanem az a fajta, aki ellen távoltartási végzést kell kérni. Az éjjel álmomban lett nekem egy ilyen, egy (persze teljesen fiktív, mármint sose-láttam-nem-is-létezik) nőnemű tanítvány, aki állandóan a nyomomban koslatott, folyton a tananyagtól független kérdéseket tett fel nekem, és közben olyan idegesítően vigyorgott, mint a cheshire-i macska. Alapvetően ártalmatlannak is tűnt, míg végül egyszer besurrant az irodámba, ami álmomban egy nagyon zsúfolt és sokszemélyes tanári szoba volt (a valóságban egy nagy hodályban ülünk négyen, fejenként egy-egy két négyzetméteres asztallal, és ebben a félévben tán három olyan alkalom volt, hogy mindnégyen bent legyünk egyidejűleg). A cheshire-i macska elvitt mindent az asztalomról, és ott hagyott helyettük egy levelet meg egy Impulse sprayt (egész pontosan egy La Panterát – miért? olyanom nem volt sose, még azt se tudom, milyen szaga van). A valóságban nincs az asztalomon más, mint négy szakdolgozat (május 30-ra el kell bírálni), egy számológép (zárthelyi pontszámokhoz), egy bögre (azt mondjuk ne vigye el senki, egyedi iparművészeti termék a kőszegi Pont Galériából) meg egy stósznyi vicik-vacak papír. Ja meg két kínaibótos toll. Ehhez képest álmomban csupa fontos és nélkülözhetetlen tárgyat tartottam az asztalomon, és ott tört a frász, hogy a bige a laptopomat is elvitte, amíg meg nem találtam a saját oldalamon a saját táskámban, miközben ott hisztériáztam a tanszékvezetőmnek, hogy milyen tempó ez, hát nem figyelt oda senki? ide bárki betámolyoghat, és összeszedhet bármit? A tanszékvezető próbált ugyan empatikus lenni, de közben dőlt el a fáradtságtól, és az ő asztala meg összeragasztgatható háromdimenziós papírházikókkal volt tele, valakinek a kislánya ott halmozta fel a cuccait, mert csak. Mindeközben én egyre hisztérikusabb lettem, de mialatt (képletesen szólva) habot vert a szám, aközben is folyton figyelnem kellett arra, hogy milyen kifejezéseket használok, mert a tanszékvezető igazi úrinő (a valóságban is), nekem meg jóformán egyéb se jutott eszembe a dühöngés közben, mint válogatott trágárságok. Egészen leizzadtam bele, és amikor felébredtem, kiderült, hogy a valóságban is ez történt.

Jáj. Azt hiszem, tényleg ideje, hogy végetérjen ez a félév.

3.251

Igen, definitíve ideje, hogy végetérjen a félév, egészen pontosan úgy festek, mint akit kétszer ledaráltak. A hajamra is ráférne egy mosás, de ma délután a család grillpartit tart a teraszon, holnap reggel meg ismét zárótevékenységre megyek, és én ugyan igen kedvelem a fokhagymás bárány szagát, de nem a hajamban. Na hát akkor mára sálat bele, az mindig segít. A szomszédban amúgy már fél órája akkora vidám hangzavar van, mintha már kilenc előtt elkezdtek volna bulizni, ehhez képest viszont itt nálunk nem csak én, de a Repülő Kutató is úgy fest, mint akit kétszer ledaráltak. Kissé sűrű volt mostanság nekünk a zúgynevezett zéletünk, no.

Az meg pusztán csak a röhej kedvéért történhetett, hogy miután az előző bejegyzésben zöld és korall korszakról hadováltam, most mélán felöltöztem kékbe és lilába.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/05/08 hüvelyk eská, tavasz

 

Szaporulat a szekrényben 8. – Lelkifurdalással vagy anélkül

(Hú, de nehezen jött össze ez a poszt is.)

Az elmúlt másfél hónapban is turkálgattam ezt-azt, de ezúttal jóval ritkábban nézett velem szembe olyasmi, amit azonnal leakasztottam volna az állványról, gyere haza szépen a mamával, cukimuki. (A tegnap vett gatya muszájból volt. A muszáj mindig más ügy. Máig emlékszem arra, amikor 2006-ban egy szép nyári napon leszálltam a buszról vizsgáztatni menet, és a ruhám, krccs, bokától szinte hátközépig végigszakadt. Akkor se volt más megoldás, mint turkálni gyorsan egy másikat helyette, olyat, amilyet.)

Azért persze mégse múlt el nyomtalanul ez a másfél hónap sem, például szereztem magamnak egy dzsekit.

áprturk5

Közelkép a válláról hátul, mert azt úgyse igen fogjátok látni.

áprturk6

Az egyik kolléganőm meggyőződéssel közölte a héten, hogy “nincs olyan, hogy túl sok táska”, és én ugyan ebben kezdek kételkedni – ott vagyok a rohadt sok táskámmal, de csak kettőt-hármat használok, amióta a laptop mérete miatt a nagyobbakat és könnyebbeket vetem be minden alkalomra. Na mindegy, a laptopot néha itthon is lehet hagyni, ez meg igazán könnyű és sokzsebes darab, úgyhogy turkáltam magamnak egy újabb táskát a meglévő harminc mellé.

áprturk4

Aztán egy hónap szünet. Végül a keddi Bermuda-háromszögben kóválygás is hozott magával néhány új ruhát, például a kockást, amiben szerdán voltam, meg még a következő kettőt:

áprturk9

A fehér alapon tarkabarka ideális nyári utazóholmi, 97% viszkóz, 3% elasztán, tehát szellőzik, de nem gyűrődik, ráadásul kapásból is tizenöt féle kombinációban tudom majd hordani, remek. A pasztellvirágossal van a gond, bár az is csak afféle luxusgond: méretre remek, és nem bírtam otthagyni, mert egyszerűen elragadó darab, de hát a megfelelően ünnepi-lezser alkalomhoz kéne felvenni, például nyári délutáni esküvőhöz. Ha esetleg meg akartok hívni ilyesmire, ne fogjátok vissza magatokat, ruhám már van hozzá.

Ugyanazon alkalommal turkáltam egy szoknyát is. Érdekes, hogy egyre több zöld(es) holmim van, ez most a jelek szerint egy ilyen szakasz az életemben.

áprturk8

Ennélfogva, egye fene, hosszú vacillálás után megrendeltem egy webáruházból azt a cipőt is, amit már két éve kinéztem ugyan magamnak, de mindig azzal legyintettem rá, hogy én nem szoktam ennyiért cipőket venni.

áprturk2

Hát most megvettem. Igaz, továbbra sem csinálunk trendet abból, hogy húszezerért (akciósan!) vegyünk magunknak zöld strapacipőket. Még mindig lelkifucim van egy kicsit.

Lelkifucim amúgy a következő kupac miatt van úgy istenigazából, mert hát Szaharába homokot, az én varrószobámba meg anyagokat, ugyan minek. Viszont azzal, hogy most demonstratíve megmutattam, legalább kezdenem kell velük valamit.

áprturk3

A zöld iránti vonzódásom mellett másik érdekes fejlemény az életemben, hogy esetenként vonzalmat érzek a giccs iránt is, lásd a fenti kupacokban a rózsás anyagot, az már olyan ronda, hogy majdnem szép.

És ugyanezt tudom elmondani a következő csudálatos kalapról is:

áprturk10

A fehér masniszalagocskákat le fogom operálni róla, de a rózsák valószínűleg maradnak, mert minél tovább nézem őket, annál jobb kedvem lesz tőlük, az pedig ebben a világban felbecsülhetetlen.

A kalap a kínai bótból jött haza velem tegnap, amikor hirtelen vésztjóslóan felgyorsultak az események, mert jött vele a következő tunika is

áprturk7

meg két pár tornacipő, mert a nyarat úgyis ilyenekben fogom végigtoporogni. (Mint látható, a zöldes korszakom mellett piros-korall korszakom is van, jól kinézünk.)

áprturk11

Úgy vélem, mindent összevéve igen alaposan bevásáltam az elmúlt másfél hónapban, úgyhogy most ráülök a kezemre, és megpróbálok a következő két hónapban nem venni semmit, hacsak nem fogja valami üvöltve verni magát a földhöz, hogy “vigyééééél haza!”. Amúgy is van egy csomó varrnivalóm, nemdebár.

 
11 hozzászólás

Szerző: be 2016/05/08 hüvelyk eská, tavasz, turkálgat

 

3/250 – Krepa bestia

Feleim, én úgy kivagyok ettől a héttől, mint a kacsa. Általában tudok venni magamon annyi erőt, hogy megpróbáljak viccet csinálni életem idegesítő eseményeiből (mint pl. hogy elmegyek panzióba én hülye, hogy kipihenjem magam péntek éjjel, ehhez képest meg egy olyan pár van a szomszéd szobában, aki végigdugja az éjszakát, rém hangosan), de ehhez most nincs bennem elegendő energia. Kipurc.

Ráadásul reggel rájöttem, hogy a ruha, amit magammal vittem mára, valójában tunika, és egyébként is olyan sorsüldözött fejem van, hogy brr,

3.250a

úgyhogy muszáj volt elmennem, és turkálnom hozzá egy gatyát. A fejemmel már nem nagyon tudtam kezdeni semmit.

3.250b

És aztán tanítottam, meg tanítottam, meg tanítottam, és a nap egy adott pontján az a kísérteties érzésem támadt, hogy én már sose érek haza, de aztán mégis sikerült.

Egyelőre maradjunk ennyiben. Ja, és ha lesz annyi erőm, hogy elkússzam a hűtőig, megeszem a képviselőfánkot is, amit a Repülő Kutató vtt nekem még reggel, áldassék a neve.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/05/07 hüvelyk eská, tavasz

 

3/249 – Ismét a helyesen felolvasós izén Esztergomban

Akárcsak tavaly is. Ezúttal viszont tényleg nem vettem kopogós sarkú cipőt, és arra is emlékeztem, hogy mekkora naivitás úgy menni egy ilyen hepajra, hogy az emberen nincs egyetlen nyavalyás zseb se, ahová a kulcsait meg a papírzsepit eldughatja. Hát most van rajtam három is, plusz még valószínűleg a kistáskát is magammal fogom hurcikálni egész nap.

A kék izét azért viszem magammal, mert, hogy emlékeztessem a nagyérdeműt, én bizony ma este házon kívül alszom, desőt, panzióban. Mint világjáró barátnőmnek kifejtettem, ez az én roppantul ingergazdag életemben akkora súlyú úgy, mint amikor ő esetleg úgy dönt, hogy hm, ruccanjunk el Laoszba. Hú, de kirúgok a hámból, muhaha.

Az egyetlen gomolyfelhő mai napom egén, hogy már megint háromkor ébredtem fel, és nem tekintek különösebb optimizmussal az elé, hogy este fél hétre, mire lecsitul a bolondokháza, mennyire leszek még funkcionális – pedig, ha az idő kegyes lenne hozzám, még akár sétálgathatnék is egyet. Lassan másfél éve lesz, hogy Esztergomban dolgozom, de még csak egy vagy két alkalommal volt lehetőségem arra, hogy ráérősen pislogjak körbe-körbe, rendszerint veszett gyorsan rohanok buszmegállótól főiskoláig, óvodától óvodáig, a bankig meg vissza. Istencsudája, hogy legalább a rövidáruboltok meg a turkálók helyével tisztában vagyok, de hát azok szerencsére ott vannak a rohanási útvonalamon.

3.249

A holnapi nap fotóját az ismert körülmények miatt nem tudom garantálni, fényképezőgép lesz nálam, a többi meg majd elválik.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2016/05/06 hüvelyk tavasz

 

3/248 – Egy kis kontraszt

Nekem kinézeti kötelezettségeim vannak, kéremszépen, nem csak a blog közönsége előtt kell produkálnom magam, de a munkahelyemen is gondosan monitorozzák a portásfülkében, éppen mit veszek fel, és minekutána eldöntötték, hogy én nagyon érdekesen meg izgalmasan meg színesen öltözöm, muszáj helytállni ezen a fronton is. (Bókolni is szoktak. Rendszeresen. És mivel az enyém olyannyira feminin munkahely, hogy még a portások is nők, ez igen nagy megtiszteltetés. Tényleg.)

Nos, ma is kivágtam a magas cét: narancssárga szürkével (amit így együtt tíz évvel ezelőtt fel se mertem volna venni), gyöngyház nyaklánc és edzőcipő, mert ma se mindegy, miben ácsorgom végig a napot és futok el a diákok elől, ha tényleg megkergetnek egyszer a bilingvis nevelés előnyei meg a gyámügyi intézkedések miatt.

Mondhatni, business on the top, party on the bottom.

3.248

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/05/05 hüvelyk tavasz

 

3/247 – Zsebkendővégről táncolós

Ma is hosszú napom van, ez egy ilyen hét, sőt még olyanabb. Mire a Repülő Kutató tegnap hazaért, én már bealudtam a kanapén, és elmondása szerint semmiféle rázgatásra nem reagáltam, úgyhogy a teljes kedd kimaradt a közös életünkből. Na persze leszámítva azt a jelenetet, amikor én hajnalban a zuhany alatt voltam, ő meg beköszönt az ajtón a vécére menet, aztán persze visszafeküdt, és mire én teljes útipompámban berobogtam önfotózkodni a hálószobába, már ismét békésen húzta a lóbőrt.

Mindez viszont kutyafüle ahhoz képest, ami pénteken várható – aznap nekije születésnapja van meg konferenciája, nekem viszont egész napos Kazinczy-verseny, másnap pedig a már megszokottnak számító szombati oktatás a maga elragadó ötször negyvenöt percével. Úgyhogy én aznap este, skandalum, nem is jövök haza. Mostanra annyi pénz gyűlt fel a SzÉp-kártyámon, mint a ragya, úgyhogy bejelentkeztem egy panzióba a munkahelyem melletti utcában, és ott éjszakázom pénteken. Rossz feleség-e vagyok.

Tegnap egyébként a Bermuda-háromszögben kóválygás közepette volt fölös húsz percem a buszig, úgyhogy bekóvályogtam egy turkálóba, és lecsaptam néhány nekem-új holmira (előbb-utóbb tartok tárlatlátogatást is belőlük, tán vasárnap már lesz ilyesmikre időm), többek között erre a ruhára is itt ni. Nem száz százalékos, egyáltalán nem, igazán Bögyös Macának festek benne meg a fodrocskás vállmegoldása sem a kedvencem, de az ilyen húzott ballonszoknyákkal engem kilóra meg lehet venni sajna, pláne ha még kockás is. Lehet, hogy egyszerűen csak lenyisszantom majd a felső részét, és megtartom a szívemnek oly kedves szoknyarészt, esetleg csak a vállfodrocskákat nyisszantom le, még nem tudom. Mindenesetre ma ebben vagyok, aztán a többit majd meglátjuk.

Egyelőre éljük túl ezt a hetet, aztán majd mindent meglátunk.

3.247

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2016/05/04 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

3/246 – We are drinking beer at noon on Tuesday

Ó, dehogyis, még csak az kéne. A mai nap is csalinkázás a Bermuda-háromszögben, kéremszépen, nem szabadprogram. (Mellesleg kisebb méretű apoplexia, vulgó gutaütés kezdett kerülgetni, mikor a budapesti hallgatók tisztelettel megkérdezték tőlem levélben vasárnap este fél tizenegykor, nem lehetne-e áttenni más időpontra a kedd reggeli órát, mert most kezdődik a vizsgajelentkezés a neptunban. Nem. Nem lehetne. És ha esetleg nem jönnek be órára, akkor anyósom alapállásából fog folytatódni a közös munka, miszerint egyszer át lehet engemet bószni. Egyszer. Aztán többet nem. Ebben a félévben már nyilván nem fogok farkassá válni, de még két komplett évük van, amikor muszáj lesz találkozniuk velem, és akkor eleve onnan indítok, hogy minden órán jelenléti ív, max. három hiányzás, csókpuszi. Ha egyesek nem hajlandók felnőttként viselkedni, akkor nem kezeljük őket felnőttként, ilyen egyszerű.)

3.246

A bejegyzés címe amúgy egy idézet ebből a dalszövegből, ami csak úgy hirtelen eszembe jutott, bár sose voltam Sheryl Crow-rajongó, de ez a videoklip nagyon megérintett anno, pedig akkor még nem is sejtettem, hogy egy évvel később én is ott állok majd egyszer a Santa Monica Boulevard-on.

És tényleg, egész pontosan olyan volt a világ, mint egy óriás autómosó.

 

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2016/05/03 hüvelyk eská, tavasz

 

3/245 – Dupla vagy semmi

Minekutána délutánig semmi, tessék, kárpótlásul dupla.

Reggel elrongyoltam Esztergomba zárófoglalkozást nézni (amit amúgy hivatalosan már zárótevékenységnek hívnak, de sehogy sem áll rá az ember szája), és mivel hűvöske volt, én meg beígértem Dominika nővér szvetterkéjét, így:

3.245a

(Igen, éppen ilyen morcosan indultam el.)

Miután hazaértem, csak annyi időm volt, hogy lehajigáljam magamról az akkorra már meleg és kényelmetlen holmikat, bebújjak egy kényelmesebb ancúgba, aztán elrohanjak hajvágatni és renováltatni a fejemen a pipirost:

3.245b

Utána elkúsztam a nagybótig is, hogy vegyek husit, azt a kisbót nem tart hétfőnként. Most éppen teriyaki pulykacsíkokat sütögetek szezámmagos hajdinatésztával, de ehhez már hálistennek nem öltöztem át, bár van ugyan előttem egy kötény, de azt úgyis el tudjátok képzelni.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2016/05/02 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

Újracucc – Dominika nővér szvetterkéje

(Ez itt most nem lesz valami nagy bumm, valószínűleg nincs is még vége a folyamatnak, de egyelőre itt tartok vele.)

Amikor kiturkáltam ezt a szvettert, már tudtam, hogy április-májusban igen praktikus lesz számomra, de épp úgy festett, mint amiben Dominika nővér a kétszikű növényekről magyaráz a nebulóknak.

domi1

Mindenképpen csinálnom kellett valamit vele, hogy ne ásítozzak, amikor hordom. Mindenekelőtt előhordtam hát egy csomó izét hozzá,

domi2

aztán belemásztam az anyagmaradékos zsákba is, és elkezdtem rárakosgatni mindenfélét, ahogy esik, úgy puffan.

domi4

A poláranyag köröcskéket felvarrtam rá láncöltéses virágokkal,

domi5

aztán közéjük újabb virágokat varrtam,

domi6

és ezzel még valószínűleg elleszek egy ideig ma délután.

Holnap meg persze felveszem.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2016/05/01 hüvelyk újracucc, blabla, tavasz

 

3/244 – Pillérek és ficlik

Ma a munka ünnepe van, és én ma nem akarok dolgozni, már legalábbis nem úgy, ha a munka definíciójának azt a verzióját nézzük, hogy a szociális védelmi háló első pillére, mely a modern társadalmakban nem csak a szükségletek kielégítésének, de egyúttal a társadalombiztosítási rendszerek fenntartásának nélkülözhetetlen eszköze is. (Azt hiszem, le se tagadhatnám, hogy ebben a félévben szociálpolitikai alapismereteket is tanítok.)

Színes anyagficlik lesznek ebből ma is, már előre látom.

3.244

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/05/01 hüvelyk eská, tavasz