Tegnap rettenetesen kultúrnapunk, pontosabban kultúresténk volt, megnéztük az orgonát kívülről és belülről, a sógorom játszott is rajta nekünk igen szép francia expresszionista darabot, aztán (már este kilenc után) elindultunk a húgommal meg a Repülő Kutatóval belecsapni a zentai éjszakába, mely közben múzeumok éjszakája is volt, és a múzeum előtt természetesen összefutottunk a húgom kórusának egyik tagjával, aki teljesen önszántúlag visszafordult a hazafelé útjából, és végigmutogatta nekünk a néprajzi részleget. Este tízre értünk csak a jazzklubba, ahol kiderült, hogy félóra múlva kezdődik a koncert, de mivel én ismerem a zenészeket, tudtam, hogy ez inkább tizenegy lesz, és ekkor közöltem, hogy mivel háromkor keltem, én azt már nem bírom ki ébren, bocsánat, bocsánat, mire a húgom felhívta a sógoromat, hogy fuvarozzon engem haza, de mivel a baba még nem aludt, a sógorom bedugta a babát is a kocsiba (természetesen ott azonnal elaludt), és hazafuvarozott.

Na kábé ez van itt, de még ennél sokkal több is, holakotta, meg kimegyagyerekekért, meg nekemmisénkellorgonálnom, hányramennekanyádékkeresztelőre, nefelejtsdelagitármintáspelenkákat. Mivel úgy gondoltam, addig ütöm ezt a posztot, amíg még meleg, és nem zuhan ránk a teljes világ, gyorsan lőttem egy fotót magamról, amíg még egészben vagyok. Most meg bemegyek megnézni, alszik-e még a legeslegkisebb, és leváltom a RK-t a bébisintérkedésből.