Vannak azok a teljesen értelmezhetetlen alkalmak, amikor az ember csak áll a szekrény előtt, bámul bele nincsegyrongyomse tekintettel, pedig, ugye, nem is kell magyaráznom a helyzetet. A mai nap is így kezdődött. Végül ugyanazt a kötényruhát húztam elő, amit már untig hordtam februárban, eh. (Tematikus szempontból persze logikus lett volna, hogy virágvasárnap, virágos holmik, de végül is, miért éppen ez menne nálunk logikusan. Az étkezőasztal közepén például csinos kis majolikavázában egy csokor bébimángoldot tartok, tegnap vettem a piacon.)

A mai napra afféle háztartási pörgettyűzést terveztem, a macskaszőr mennyisége megint kriminális a szőnyegen, lehet, hogy a porszívózás nem is lesz elég hozzá. Emellett az elmúlt időszakban ügyesen összegyűjtögettem két mosógépnyi holmit (az egyik lakástextil), és, mint kiderült, roppantul szükség van egy alapos tatárdúlásra is a szekrényekben, mert a nincsegyrongyomse bámulás általában azt jelenti, hogy nincsenek eléggé szem előtt a megfelelő rongyok. Ideje a szezonális átrendezésnek, a múltkori rendezkedésnél csak a végképp elöregedett cuccoknak mondtam búcsút. Persze ezúttal is pontosan tudom, mit kéne csinálni: téli holmik hátra, tavaszi-nyáriak előre, és kegyetlenül kiszuperálni mindazt, amibe már nem fér bele a nagy fenekem, vagy már nem dobogtatja meg a kicsi hideg szívemet. Elég nagy baj viszont, hogy az időjárás aluszik, a macskák is alusznak, és én sem érzem magam túl ébernek. Reméljük, nem csak szundikálás lesz a nagy tervezgetés vége.