Előre jelzem, hogy amit most láttok rajtam, az csak provizórikus öltözék, merthogy a mai nap folyamán még kicsípem magam (ezt tessék az én kereteim között értelmezni), és ellejtek Budapest Bár-koncertre a volt képezdész évfolyamtársaimmal, akik sokkal szociábilisabbak nálam, és időnként még engem, barlangi morcot is ki tudnak rángatni az összkomfortos barlangomból. Az Úr legyen hozzánk irgalmas, de még inkább az A38-hoz, mi ugyanis vajmi keveset változtunk az elmúlt huszonöt év alatt, leszámítva persze a plusz ráncokat, kilókat, PhD-kat és gyerekeket. Most is épp úgy és épp olyan hangosan vágunk egymás szavába, és még mindig akkora decibelszámon röhögünk teljesen céltalanul, hogy a falról lepereg tőle a vakolat.

Mindenesetre egyelőre ez van, háziruha meg házimunka, délután folytköv.

(És a folytköv.)

Én úgy gondolom, hogy ha már beindulok a nagy bűnös pesti (oké, budai) éjszakába, mindenekelőtt arról kell gondoskodnom, hogy nehezen veszítsenek el részegen a sötétben a csajok.

Azt hiszem, ezt megoldottam.