Pechemre genetikailag is pocsék alapanyaggal nyitottam, és az elmúlt öt évben vagy idő nem állt rendelkezésemre, vagy pénz, vagy pedig fogász, szóval képzelhetitek, milyen állapotok uralkodnak a számban. Mindenesetre most hősileg elszántam magam, hogy kézbe (és szájba) veszem a helyzetet, szeretném ugyanis minél továbbra kitolni azt az időpontot, amikor én az ágyban térek nyugovóra, a fogaim meg egy pohárban az éjjeliszekrényen. Kerestem fogászt, időpontot, bátorságot, és még arra is hajlandó vagyok, hogy a következő fél év hétfőit meg egy királyi váltságdíjra való pénzt rááldozzak az ügyre.
Drukkoljatok nekem, a fogász minden bizonnyal úgy le fog szúrni, mint a pengős malacot. A szidástól meg a protézistől jobban félek amúgy, mint az összes többitől.
Minden nap más - mindennap más 
hblvnc
2016/02/15 at 11:46
Ismerös… (doki leszid, mint a pengös malacot) Hivd fel rá a figyelmét, hogy neked fáj, nem neki, illetve, hogy igy majd többször jössz hozzá, ö meg belöled él, nem? 🙂
mák
2016/02/15 at 13:54
Mint arra az egyik barátnőm felhívta a figyelmemet még korábban, már csak azért sem szidhat le, mert akkor átmegyek egy másikhoz. 🙂
És tényleg nem szidott le, de ez tényleg sok idő meg pénz lesz. Na sebaj.
csilla75
2016/02/15 at 23:22
Én már kitaláltam egy frappáns választ a “miért nem jött hamarabb” kérdésre, csak még nem mertem elsütni, mert nem sokan értik az iróniát. Szóval azt mondanám, ha merném: Azért nem jöttem hamarabb, mert emberrablók fogságában kómában feküdtem a Marson. (Egyébként nem mindegy? Ha számára elfogadható indokot mondok, akkor mentesülök a késedelem káros következményei alól?)