Azt nem állítanám, hogy a hetem meredeken tart lefelé, de csak azért nem, mert holnap feltehetőleg elérjük a mélypontot. Nagy családi disznóvágás. Falun. Ma délután már indulunk is, hogy az estét egy kondér hagyma pucolásával töltsük, aztán holnap pitymallatkor megöljük szegény állatot, és estig turkáljunk a beleiben.
Ha nem venném tudomásul, hogy húsevőnek lenni azt jelenti, olyasmit eszik az ember, ami tegnap még szuszogott, hipokritának érezném magam, ha viszont nem is érdekelne a dolog, akkor érzéketlennek. Így viszont itt állok félúton, és feltehetőleg egy hétig zöldségeken fogok élni.
MIlda
2016/01/29 at 11:03
Gyerekkoromban mindig a szalonnaszeletelést bízták rám… hát, soha nem jöttem haza ép kézzel:-) és a disznóöléshez tartozó szagokat sem szeretem. Ma is nagy ívben elkerülöm a hentest, ha lehet.
mák
2016/01/29 at 15:39
Én hazajöttem ugyan ép kézzel, de most nagyon megfürdöm. Nagyon.
csilla75
2016/01/29 at 20:52
Én a zsírsütési felelős voltam, de kb. 30 éve nem voltam disznótorban. Valahogy nem hiányzik, pedig jó volt, hogy együtt dolgozott a család, csak tényleg eléggé fárasztó.
mák
2016/01/29 at 20:58
Ez most tulajdonképpen nem volt annyira fárasztó, egy profi böllér vezette le a hadműveletet, de azért örülök, hogy végre itthon vagyok…