Tekintetes bíróság, ezúttal tényleg a körülmények esküdtek össze ellenem, merthogy tegnap elszámoltam magam, és egy órával korábban mentem be Budapestre, mint akartam. (Jelzem, ritkán szoktam ilyet csinálni, de olyankor is konzekvensen egy órával előbb szoktam érkezni, nem pedig utóbb.) Az eső esett, a plázákat nem kedvelem, kávézóhoz meg nem volt nálam semmi olvasnivaló, hát – nyilván – bementem egy turkálóba.

Rút szibarita váz vagyok, nem vitás. A begyűjtött holmik egy részét békés itthondögléshez válogattam össze,

bár ez persze itt sose biztos, nyugdíjas állás egy holminak, a szürke melegítőfelső például minden bizonnyal kijön majd velem futni, ha végre ráveszem magam.

A továbbiakban, ha a színeket meg anyagokat nézem, nagyon látványosan beálltam arccal a tavasznak, pedig még csak január közepe. Ami viszont a szekrényeim tűrőképességét illeti, csak abban tudok bizakodni, hogy egyszer úgy fogom érezni, most már nem kell több kardigán

vicces-mintás miniruha

és hupiszínű póló meg selyemtunika se.

Ha igazán jellemes ember vagyok, és nem csábulítanak el a színes rongyocskák, csak ezt a mellényt hoztam volna haza

de olyan jellemes ember sose leszek, hogy otthagyhassak egy mályvarózsaszín zakót.

Mindehhez ráadásul ma megérkezett az új családtag is, akinek még nincs neve, egyelőre nem vagyunk egymással olyan nexusban. Valószínűleg Primerának fogják majd hívni, amiként Minervát is Minervának hívják, végül is nem hívhatok úgy egy családtagot, hogy FY811. Kaptam vele kiváló kézikönyvecskét is német és portugál nyelveken, melyeket én nem beszélek, de legyünk realisták: ha láttál már egy tizenéves hobbivarrógépet, láttad az összest, úgyhogy negyedóra alatt kitapasztaltam, hogy Primera Minervára hasonlít leginkább: hangos, lelkes, és alaposan a körmére kell nézni, amikor rugalmas anyagot varr vele az ember.

Primera egyébként azzal a csatolt számlával érkezett, hogy “Használt játék” (vicces hely ez a Vatera, no), ami viszont, ha jól meggondoljuk, ritka pontosan fedi a valóságot. Mikor megrendeltem, enyhe lelkiismeretfurdalásom volt, hogy három varrógép talán mégiscsak túlzás, de aztán végiggondoltam, hogy apósomnak három fúrógépe van, és ő nem is vezet blogot az általa felfúrt polcokról, szóval belefér.

Vagy legalábbis azzal biztatom magam, hogy igen.