Szegény Pocit beadtuk az állatorvoshoz, persze előbb el is kellett kapni, egyik sem volt valami szívvidámító tevékenység. Nyilván nem az a fő prioritásom ma, hogy mit vegyek fel – legyen meleg, meg ne essen szét rajtam menet közben, slussz. Azt azért megemlíteném, hogy a blogon eddig tán még csak egyszer hordott biliszerű sapkalap azért van rajtam, mert a nagy rendezés közben tegnap rájöttem, hogy ugyan annyi sapkám van, mint égen a csillag, de már három éve nincs egyetlen új sem (azazhogy, várjunk csak, mégis: a Kamilla-sapka, amit novemberben varrtam). Ezt, asszem, orvosolni kell.

Az állatorvostól hazafelé amúgy összesen három jól táplált, fényes szőrű macskát láttam csellengeni az utcákon (ez az általában vett útvonalamon nem egy megszokott dolog), úgyhogy tekintsük mindezt jó ómennek. Háromnegyed négykor megyünk az újrapöszörőzött családtagért, drukkoljatok, ha nincs más államügyetek fojóba.