Nem nekem, hejj. Nekem még megvan az összes szaporítószervem. A Poci nevűnek, aki már ivartalanítva volt. A jelek szerint csak múlt időben. Hogy az árgyélusát neki.

Tegnapelőtt este az addig feltűnően hallgatag második számú macskánk sipákolni kezdett, ez pedig tegnap estére jellegzetesen torokhangú nyervogásba, emellé pedig az alfele emelgetésébe csapott át. Mondtam a Repülő Kutatónak, hogy ha már láttam tüzelő mackát, hát ez itt épp így néz ki, de hát ki volt már pöszörőztetve, mi a bokám történik. Nos, a doki szerint, akihez ma reggel elrángattuk szegény dögicét, feltehetőleg benne maradt egy kisadag petefészekszövet, és most újraindult a hormontermelése, úgyhogy most másfél hétig gyógyszerezés, január 4-én pedig újrapöszörőzik.

Lelkesedésem határtalan. A macskáé is, pedig ő még nem is tudja, mit hoz a jövő.

Nem csak lelkesedésem, de fantáziám sem volt ma reggel valami átfogó válogatáshoz a szekrény tartalmából, ehelyett felrántottam az első akármiket, amik szembejöttek. Nagy számban olyan akármiket, amik tegnap is rajtam voltak.