RSS

október 2015 havi bejegyzések

3/44 – Piroska és a tőzegáfonya

Ma kivételesen nincs oktatás, mert a tanító szakosok (idézem) “elmentek gyakszira”. Tulajdonképpen nem is bánom nagyon, mert én még mindig vauvau, ráadásul tegnap egy olyan csodálatos fűtetlen buszon jöttem haza, aminek a rugózása sem volt mindennapi, majdnem letépte a vesémet, körötte meg megfagyasztotta a többi alkatrészt, be is vettem egybül két tőzegáfonyás izét, amint hazaértem.

A felfázást a jelek szerint sikerült megúszni, de mára mindenféle tennivalóim vannak, én meg továbbra is vauvau, és mindjárt elalszom. Ennélfogva csak azért öltöztem fel, mert mégsem mehetek el pizsiben a pékségbe, és azért akasztottam magamra egy mázsa csüngüt, hogy lássátok, tudok én ilyet is.

Szívesen, máskor is.

3.44

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2015/10/14 hüvelyk ősz

 

3/43 – Talán öt

Amikor összeválogattam a mai áutfitet, azon méláztam el, vajon a hány évvel ezelőtti önmagam lett volna az első mindenkori önmagaim közül, akit nem fog el a hisztérikus röhögőgörcs, ha meglátja, jövőbeni önmaga milyen ruhakombinációkat képes felvenni szemrebbenés nélkül.

3.43

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2015/10/13 hüvelyk ősz

 

3/42 – Nem azé, aki fut

Elkezdődött az őszi rohangálás – ó, nem nekem, én továbbra is Esztergom és Szentendre között zötyögélek a buszokon -, a Repülő Kutató száguldott el már megint, ezúttal Nagybányára, de lesz még itt karácsonyig Varsó és Philadelphia is, csak győzzük tiszta gatyával. (Nyugi, menni fog.)

Ezen az őszön én nem megyek már sehová világgá, viszont cserébe állandóan fázom, én nyavalyás. És ma még hétfő is van.

3.42

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/10/12 hüvelyk ősz

 

Szaporulat a szekrényben 1. – Narancs, zöld, piros, ősz

(Jobb dolgom nem lévén hahaha annak is indítok egy rovatot, hogy milyen új holmikra teszek szert mostanság, mikor már nem kötnek semmiféle dilinyós “nemveszeksemmit” szabályok.)

Az idő pénz, szokták mondani, ami bizonyos szempontból igaz, de azért mégsem tennék egyenlőségjelet a kettő közé, mert pénzzel nem lehet időt venni, vagy legalábbis nekem még sose sikerült. Egyébként is mindig hibádzik valamelyik a kettőből, nekem mostanában inkább az idő, ami teljesen meglepő fejlemény, eddig főként a pénzzel volt így. Bár, ha jól belegondolok, leginkább a lehetőség hiányzik – időt még csak-csak találnék valahogy, de a megszokott vásárlási módszereimnek szépen pápát intett a tény, hogy Szentendre és Esztergom között osztom meg munkás napjaimat, vagyis amint különösen borús pillanataimban mondogatni szoktam, két falu között ingázok, és külön expedíció kell ahhoz is, hogy egy pár harisnyát vegyek magamnak.

Másfél héttel ezelőtt, mikor még nem gyűrt le a takonykór, tartottam is egy harisnyaszerző expedíciót (rám fért, a szép színes készlet egyre lehordottabb), és vettem öt darabot, mámorítóan üvöltő színekben, úgy mint narancssárga meg pipezöld meg türkizkék, bár most már tényleg meg kéne beszélnem magammal, pontosan mi is van ezekkel a türkizkék harisnyákkal, testvérek között is van a fiókban már vagy hat darab. Harisnyát amúgy elvi okokból csak és kizárólag kínai bótban meg turkálóban, legfeljebb kis piaci harisnyastandokon szoktam venni, mert akármilyen drága, előbb-utóbb jól tönkremegy nekem, és mégiscsak kevésbé gutaütős dolog, ha egy hatszáz forintos negyvendenes döglik rám, mint ha egy hasonló paraméterekkel rendelkező, de ezernyolcszáz forintos példány teszi meg ugyanezt.

Sóherságom más szempontból is nyilvánvaló, a nemkilós turkálókat erős gyanakvással nézem, és minden okom megvan rá: ezt a ruhát 2300-ért láttam valahol az elmúlt időszakban, én viszont kb. négyszázért szereztem be. Na most se Esztergomban, se Szentendrén nem találtam még olyan turkálót, ahová úgy mehetnék be, hogy ne szívjam a fogam akár az árakon, akár a minőségen.

Úgyhogy tegnap, mikor éppen hazafelé vonultam a bentalvós bulimból, gyorsan kihasználtam a lehetőséget, és beugrottam a Hádába. Újabb kiváló alkalom volt annak demonstrálására, hogy az embernek vannak mindenféle szépen kidolgozott módszerei, aztán van a valóság, meg a busz, ami félóra múlva indul. Ennélfogva egészen pontosan tizenkét percet mertem csak a turkálásra áldozni, leveszem-visszateszem-felpróbálom-merengek nuku, épp csak végigmenni a soron, leszedegetni a legszimpatikusabb darabokat, aztán ahogy esik, úgy suppan, hajrá.

Mivel próbára nem volt időm, a felsőkre koncentráltam erőimet, és az évszak követelményeinek megfelelően ki is halásztam magamnak két pulóverfélét meg négy kardigánfélét, íme.

oktturk1

(Kicsit zsúfoltan néznek ki így együtt, de hát amúgy is látni fogjátok majd minden egyes darabot.)

A krumplibarna kardigán biztosan nem marad ebben a formában, a piros se, a zöld pulcsiról mielőbb leoperálom a funkciótlan kis gyöngyházgombocskákat, a csíkos-narancsnál meg még nem tudom, érdemes-e megtartanom a gombolódós részét, lehet, hogy az is repülni fog.

A legnagyobb bimbumm azonban nem kardigán- meg pulcsifronton döndült el, hanem akkor, amikor elhaladtam a táskákat tartalmazó tartály mellett, és merő kíváncsiságból belesandítottam, aztán visszanézett rám ez.

oktturk2

Na most én általában nem veszek műbőr táskákat, a táskáim nagyrészt vagy turkálós vászontáskák, vagy pedig a Fisitől vannak (disclaimer: nem fizetnek nekem a reklámért, meg egyébként is frissíthetnének már a honlapjukon), a műbőrrel szemben erős averzióim vannak. Egy műbőr táska rendszerint túl drága a műbőrségéhez képest, meg túlságosan tele van firlefanccal ahhoz, hogy hazavigyem, még akár a kínai bótból is. Ez viszont mégis olyan hangosan süvöltözött felém a tartályból, hogy nem hagyhattam ott. Szép masszív darab, kevés rajta a csingilingi, ráadásul zöld!!!, és mint a mellékelt ábra mutatja, még sose volt használatban – látjátok a csatján a védőfóliát? Úgyhogy, bevallom, tulajdonképpen emiatt a táska miatt mentem vissza leakasztani a fenti zöld pulcsit is, rút matchy-matchy váz aki vagyok.

Tegnap amúgy tényleg a bőség napja volt, mert jelen nem létem alatt megérkezett a házba az az öt pár csizma is, amit a Vaterán rendeltem magamnak (különböző akcióknak köszönhetően postaköltséggel együtt 12600 pénz, az ötből egyik sem szorul javításra, méretre mindegyik okés, kettő bőrből van, az egyik műbőrt pedig még sose hordta senki), de asszem, az már túlságosan is visszaélés lenne a blogolvasók jámbor türelmével, ha azokat is felpakolnám ide…

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2015/10/11 hüvelyk blabla, turkálgat, ősz

 

3/41 – Levendula

Tatarozónapot tartok meg itthonmaszogónapot meg csináljunkvalamitnapot, szóval ma én nem vagyok túl érdekes (már egy hete hosszú slafrokokban ődöngök, veszem észre), de azért ne érje szó a ház elejét, itt vagyok. Háziruhában, festetlenül, méla elszántsággal.

3.41 Ma viszont még minimum egy, de lehet, hogy két további poszt várható, mert valamivel mégis csak meg kéne fogni az olvasókat, nemdebár.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/10/11 hüvelyk ősz

 

3/40 – Váratlan, véletlen

A tegnap esti találkozó végül úgy alakult, hogy lemondtam az utolsó HÉVről, és hajnali háromkor tértem nyugovóra valami ántik kereveten, fejem fölött szarvasok blondelkeretben, az ablakon túl a Lánchíd, karnyújtásnyira tőlem pedig egy Pomodoro nevű teknős. (Ja, nekem ilyen lakásokban is akadnak barátaim.)

Ma persze álmatag vagyok és bamba, ami önmagában nem lenne gond, de öt percen belül indul a családi hepaj a szomszédban. Viszont legalább a takonykórom, kopogjuk le, igencsak múlóban van.

3.40

 

 

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/10/10 hüvelyk ősz

 

3/39 – Harc az entrópiával

Miként ez köztudomású, a világot nehéz leállítani, úgyhogy ma is úton vagyok – kerekasztalt kell moderálnom, aztán találkozóm is van barátnőimmel. A táskámban viszont a mebucain mellett megjelent a cataflam is, öröm, bódottá.

A helyzet javítása érdekében még pirosítót is tettem fel, de nem látom azt a pozsgás végeredményt, amiben reménykedtem.

339

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2015/10/09 hüvelyk ősz

 

3/38 – Fake it ’til you make it

szeretemakihívásokat, szeretemakihívásokat, ugyanmár, kit akarok átverni, rohadtul utálom a kihívásokat

Erre az egészre jön még sál meg kabát meg esernyő, a táskámban pedig két csomag papírzsepi és egy tábla mebucain.

3.38

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/10/08 hüvelyk ősz

 

3/37 – XL

Negyvenéves vagyok. Ezenfelül az erdőben fekszem törött lábbal, és két nyílvessző van a hátamban.

Egyezzünk meg abban: nem úgy képzeltem el a szülinapomat, hogy nyomorultul döglöm a kanapén, és egyetlen vigaszom, hogy a mai óráimat könnyebben tudom pótolni, mint az összes többit.

3.37

Mindenesetre elragadóan dekoratív vagyok ezen a nemes napon, az biztos.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/10/07 hüvelyk ősz

 

3/36 – Dögrovás

Lehet, hogy nem ez a látszat, de hasznavehetetlen vagyok és nyomorult, a reggeli ovilátogatást le is mondtam, éppen arra lett volna még szükség, hogy telibeköhögjem a hároméveseket.

Tanítani ennek ellenére is elmegyek, a múlt félévi betegségkor megfogadtam, hogy amíg nem fekszem az erdőben törött lábbal, hátamban két nyílvessző, nem hagyok ki órát, mert bepótolni egy kínszenvedés. Ma ráadásul három tárgyam is van, hatszor negyvenöt perc, és egyelőre fogalmam sincs, kibírom-e végig.

3.36

 

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/10/06 hüvelyk ősz

 

3/35 – Októberi tömegjelenetek

Elsiettem én ezt a tegnapi optimizmust, feleim, ma megint itt ülünk édes akárhányasban: én, a kanna tea, a papírzsebkendők, a számítógép a ppt-kkel (holnap muszáj tanítani mennem), a macskák meg egy talicska takonymanó.

A helyzet, mondta volna Bridget Jones, icipici bugyit kíván mondom én, tarka és meleg holmikat igényel, hátha ez eltereli a figyelmet a fejemről.

3.35

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/10/05 hüvelyk ősz

 

Újracuccok – Seregszemle 1.

Mielőtt mindenki belepusztulna az unalomba (én nemkülönben), ideje valami újat hozni a blogba, hogy ne csak az én taknyos fejem legyen benne állandóan.

Valamivel több mint két éve nyikorgok arról, hogy ilyen-olyan holmik a ruhatáramban átalakításra szorulnak – egy részével meg is birkóztam azóta, de vannak olyan cuccok is, amelyeket csak tologatok ide-oda, aztán nem csinálok velük semmit. Na hát most már tényleg ideje rendszeresíteni a varrogatást, teljesen kijöttem a gyakorlatból. Ezen az állványon most hozzávetőleg harminc projektnyi átalakítandó csücsül meg fityeg, és még csak nem is erőltettem meg magam úgy istenigazából, alig húsz perc alatt szedegettem össze őket a szekrényeimből.

varrnivaló1Lövésem sincs, hová jutok majd ezzel az egésszel, de amíg nem fogok bele, addig ugye esélyem sincs megtudni. Úgyhogy bokros teendőim közben mindenképpen szorítok időt arra is, hogy ezeken melózzak, ne csak folyvást a tancsitancsi.

Lássuk, mivel is kéne kezdeni…

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/10/04 hüvelyk blabla

 

3/34 – Kiskanállal

Újabb kísérletet teszek önmagam összevakarására, pechemre/szerencsémre átkozottul türelmetlen beteg vagyok, pláne amíg csak a szokásos taknyolós buli ront rám (évi néhányszor kivétel nélkül megtörténik, és csak remélni tudom, hogy idénre ez volt az utolsó).

Mindenesetre ma reggel belezuttyantottam magam egy nagy kád forró vízbe, hajat mostam és mindenféle dolgokat kenegettem magamra, most pedig bemegyek a Bűnök Barlangjába (aka A Szoba, Ahol Varrni Szoktam, Egyre Inkább Múlt Időben), és mindenféle ruházati merényleteken fogom törni a fejem.

Stay tuned.

3.34

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/10/04 hüvelyk ősz

 

3/33 – Próba, egy, kettő

Úgy ugatok, mint a kutyák, és úgy festek, mint az ördög öreganyja, de azért megreszkírozom a piaclátogatást, egy próbát megér.

Utána persze valószínűleg visszadöglöm kedvenc kanapémra egy újabb kanna teával meg a papírzsebkendőkkel.

3.33

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/10/03 hüvelyk ősz

 

3/32 – Megkésve bár, de… na jó, megtörve is

A szervezetem, mint egyik barátnőm rámutatott, évtizedes tanári rutinban létezik, ergo a betegségek szinte kivétel nélkül a szabadnapokra esnek. Tegnap például úgy estem ágynak nyakig takonyban, hogy öröm volt nézni.

Gondolom, nem panaszkodtok, ha ezúttal kihagyom a fotót.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/10/03 hüvelyk ősz

 

3/31 – Ez az október is jól kezdődik

Egészen nyavalyás módon fázom.

3.31

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/10/01 hüvelyk ősz