Az idei ősz tényleg arról szól, hogy a Repülő Kutató időnként hazaugrik tiszta gatyáért, aztán rohan tovább. Tegnap este zuhant be Nagybányáról, hétfőn már fut tovább Varsóba, de amíg itthon van, tartalék macskakaját meg macskaalmot szerez (mindkettő autós elfoglaltság), valamint már tegnap elmosogatta mindazt, amit távollétében rettenetes háztartásvezetésemmel simán csak belezuhantottam a mosogatóba.

Hálából ma reggel áfonyás palacsintát sütöttem neki. Igen, ilyen kevéssel is beéri. Nekem viszont piszkosul ideje lenne visszarendeződni háziasszonyi üzemmódba, néha már az is elképzelhetetlennek tűnik, hogy volt olyan idő, amikor hónapokig nem vettünk kenyeret, a mindennapi betevő zsemléinket én gyártottam le a két kicsi kezemmel. Úgyhogy tegnap szereztem végre élesztőt is. A remény hal meg utoljára. (Amit a múltkor vettem, zölden és szőrösen dobtam ki másfél hónap után.)

Ma viszont nincs szándékomban sütőnapot tartani. Ehelyett hajat mostam, különböző dolgokat kentem a képemre, és most megpróbálom rávenni magam, hogy nekiinduljak egy alapos káosztalanításnak, mielőtt a Bűnök Barlangjából kibuggyan az ablakon mindaz, amit az elmúlt hetekben odasuttyantottam a más helyiségekből.