Ma utazom haza, ennélfogva mintegy magától értetődő, hogy éppen tegnap sikerült végre elérnem azt a fajta áttörést, amitől egy irodalomtörténész izgatottan csapkod a karjával, és még a szemközti építkezés szekuritis emberével is a kutatásáról kezd beszélgetni. (Sokat tapasztalt férfi lehet, mert szeme se rebbent. Amúgy már napok óta csevegünk egy kicsit reggelenként zöld hajnalban, amikor ő még dolgozik, én meg már igen, úgyhogy nem érhette túl nagy meglepetés.)
Mivel a héten rám zuhanó babapesztrálási feladatok miatt nem maradhatok itt, hogy tovább folytassam alkotói remeteségemet, gondoltam egy merészet és nagyot, és bejelentkeztem augusztusra is egy újabb alkotószabadságra, melyet ugyanitt fogok tölteni, csak valószínűleg egy másik szobában. El se tudjátok képzelni, mennyire dekadens érzés, hogy valaki fizeti a kutatásom, mégpedig előre, ilyen még tulajdonképpen nem is történt velem sose. És ha már az NKA hajlandó volt megfinanszírozni nekem ezt a munkát, arra is fogom költeni a pénzt, amire adták.
Most viszont irány csomagolni.
Minden nap más - mindennap más 
Milda
2015/07/20 at 14:37
alkotószabadság – milyen gyönyörű szó! Lesz nekem valaha a büdös életben olyan?:-) A táska és a cipő kombináció ismét nagyon bejönne a lányomnak…:-))
mák
2015/07/20 at 19:13
Nekem is ez az első olyan alkotószabadságom, amit nem magamnak kell finanszírozni. 🙂 Amúgy persze ez is csak arról szól, hogyan vegyünk el időt az egyik munkától a másik munkához, végső fokon pedig a vakációból bármiféle munkához.
A lányod ízlése pedig természetesen továbbra is remek! 🙂
csilla75
2015/07/20 at 19:37
Pont Vendégház?
mák
2015/07/20 at 19:41
Pontosan. 🙂 Honnan tudtad?
csilla75
2015/07/21 at 19:59
Ráhibáztam 🙂 Mi is ott laktunk, imádom!