Tegnap fellázadtam egy kicsit saját magam ellen, amiért annyit bizonytalankodok – komolyan, lassabban készül ez a nyavalyás kötet, mint Luca széke -, úgyhogy (váratlan fordulat következik) a könyvtárból jövet bementem egy turkálóba, ott egye meg a fene az egészet.
Ez lett belőle.
Nyilvánvalóan cefetül előnyös darab, de tudjátok mit, nem érdekel. Ha ebben az évszakban valami kellemesen szellős, annak már nyert ügye van nálam.
Most pedig melózok tovább, mert holnap már hazautazóban leszek. Amúgy nem a saját töketlenkedésem mentegetésére mondom (dehogynem azért mondom!), de a mai az első nap az ideérkezésem óta, hogy szünetel a munka az ablakommal szemközti építkezésen. Óh, áldott csend.
fűzfavirág
2015/07/19 at 23:13
Ez nagyon klassz! Most esz a sárga irigység 😉
mák
2015/07/20 at 06:04
A ruháért? 🙂