Az elsejét (és ezzel lényegében többé-kevésbé a vakációmat is) rögtön némi pánikkal kezdtem, hogy csak két hónapom van megírni egy könyvet, emellett meg fel kell készülnöm az őszi óráimra is, öt új tantárgy, ezek közül kettőhöz annyit se konyítok, mint a többi háromhoz, ráadásul a húgom tíz napra leteszi nálam mindkét kislányát (tévedés ne essék, én ajánlottam fel a lehetőséget), és megint többet fogok aggódni meg dolgozni most nyáron, mint amennyi szerencsés lenne.

Aztán vettem egy mély lélegzetet, kipucoltam a macskavécéket, a nyakamba akasztottam egy raj katicát, és elmentem a piacra rukoláért meg paradicsomért, visszafelé jövet pedig megsimogattam a kijáratnál az örökbefogadásra váró kismacskákat, és sok szerencsét kívántam nekik.

Azt hiszem, most már valamivel jobb.