Tegnap reggel hatkor indultam munkába, este hatkor érkeztem haza, a közbeeső időből pedig nyolc órában jegyzőkönyveket írtam – nem csoda, hogy se előtte, se utána nem volt időm vagy kedvem önmagamat fotózgatni. Este épp hogy beléptem az ajtón, már le is hánytam magamról az ancúgot, és beöltöztem jó meleg játszósba, vastag zoknival. Szóval a tegnapi poszt elmaradt, shit happens.
Ez az időjárás amúgy sem kedvez most nekem úgy istenigazából, ami azért röhejes, mert tulajdonképpen elégedett lehetnék vele – olyan helyen nőttem fel ugyanis, ahol a nyár egy szerdai napra esik. Nem is lenne egy rossz szavam se, de ez a harminc darabos marháskodás (soha többé!) alaposan betett nekem, csupa vékonyka holmit raktam össze, és túl gyorsan elfogytak ahhoz, hogy igazán meleg cuccokra cserélhettem volna őket. Hja, tetszettem volna okosabban válogatni. Pedig még a hosszútávú időjárás-előrejelzéseket is megnéztem a kánikulai csomagomhoz, és a hónap elején igazán durva harminchat fokok voltak, de ez a június úgy kicsellózott velem, mint Garibaldi.
Egyébként ma is a munkázóba vonulok, de ezúttal elég, ha a nyolcas buszra ülök fel, halleluja. Úgyhogy nesztek kép, ma ebben az áutfitben fogom végigvacogni a napot.
Mi tagadás, elég roggyantnak nézek ki…
perenne2
2015/06/25 at 19:04
Szíves figyelmede ajánlom az örökbecsűt: az én szavam, akkor vonom vissza, amikor akarom. Pláne ilyen esetben. Egyébkor kevésbé ajánlgatnám.
mák
2015/06/25 at 22:43
Csak ne lennék a hülyeségig makacs. 🙂
perenne2
2015/06/26 at 06:35
Inkább náthás?
mák
2015/06/26 at 06:45
Igazságod vagyon. Az is igaz viszont, hogy a kiszámíthatatlan időjárás mindkét irányba kiszámíthatatlan. Tegnap délben alig bírtam belegyömöszölni mindazt a táskámba, amit leszedegettem magamról a meleg miatt.