Ma még mindig vakációm van, de hétfőn már nem lesz, és attól jó a vakáció, hogy véget fog érni. Komolyan. Higgyetek egy valahai (ugyan rövid ideig, de akkor is) munkanélküli szavának.

Amíg viszont még vakáció van, rettenetes módon tatarozok mindenfélét, ami hozzám tartozik, ma például a jobb és bal lábamat viszem el tatarozásra pedikűröshöz, eddig összesen egyszer voltam, rettentő izgalmas és felnőtt érzés. Valamivel muszáj volt ellensúlyozni, úgyhogy most van itt minden, ami az ifjúkoromra emlékeztet: egy akkora pulcsi, amibe másfélszer is beleférnék, rokolya, mintás harisnya, spanglis cipő, a nyakamban pedig egy tizenöt éves türkiz izé, amit a szentendrei piacon vettem, és jóformán alig hordtam. Nem hajlandó kereken kifeküdni a nyakamon körbekörbe, és ez engem idegesít, úgyhogy át kéne fűzni a darabkáit.

Azon leszek. (Többek között.)