(Hiszitek vagy sem, ebben a jelmezben én ügyvédhez óhajtok menni, de semmi probléma, ő is szentendrei, a kliensei is szentendreiek, tehát számos okból szokva van a futóbolondokhoz. Viszont mivel nyaktól felfelé jelentős változások történtek rajtam, beszéljünk egy kicsit arról is, hová lett a fele hajam. Vagy több.)

A tegnapi rohangálás egy adott pillanatában úgy gondoltam, jó ötlet lesz hajat vágatni, így pár perccel később egy eddig még sose látott, Rudolf nevű fiatalember ugrott neki a fejemnek, juhé. A haj, mint ezt már legalább háromszáz esetben elmondtam, előbb-utóbb úgyis kinő, úgyhogy szemrebbenés nélkül hallgattam, hogyan büzzög a fejem hátulján az elektronyos borotva. (A “szemrebbenés nélkül” azért nagy kunszt, mert legutóbb, mikor elektronyos borotvát láttam használatban, a macskán próbálták ki, Celofán meg minden figyelmeztetés nélkül csontig harapta az ujjam rémületében.)

Ezúttal szerencsére nem harapott meg senki senkit, de a frizurámról mindaddig nem formáltam véleményt, amíg meg nem mostam a hajam. A fodrászatban ugyan esküdtek rá, hogy egyik kence sem tartalmaz kőolajszármazékokat, de azért (biztos, ami biztos) nem hagytam volna, hogy fejen nyaljon egy bálna. Most viszont már megmostam, és meglehetősen tetszik is a végeredmény, egyébként meg (301.) előbb-utóbb úgyis kinő. Viszont mindenképpen festenem kell még a héten, mert hátul-alul nagyon szőke vagyok (és lényegében borostányi hajam maradt), másutt meg nagyon nem.

További híreink: mivel tényleg és komolyan bővíteni akarom a bizsuparkomat, a tettek mezejére léptem, melynek egyik eredménye a nyakamban látható. Nekem ez is tetszik, piszkosul megengedő hangulatban vagyok mostanság.

Ha van rá igény, mesélek az úgynevezett ékszereimről is, ezen a héten még amúgy is vakációm van, és vasárnapig eszképizmussal meg tollászkodással óhajtom múlatni a szárnyas időt, dixit. Holnapra már be is jelentkeztem a kozmetikushoz.