Nyuginyugi, a réginek semmi baja, sőt. Ezt demonstrálandó tessék nektek végre egy fotó is őfelségéről, ördög vigye a személyiségi jogait.

Probléma a második számú állattal van, még mindig nem tudjuk elhozni az ideiglenes befogadótól a kis nyavalyást, mert “szörcsög”, és előbb szeretnék megnézetni a dokival (aki, mint majdnem minden férfi, a mai napot feltehetőleg kószálással és iszással tölti, nem pedig szörcsögő macskákkal). Egyre inkább úgy tűnik, nehezebb hozzájutni ehhez a használt, szépséghibás példányhoz, mint bármelyik elragadó kis friss szőrcsomóhoz. Na de hát ha nekünk meg ezen esett meg a szívünk, hogy aztán rátelepedhessen az életünkre, és zsarnoki módon kezeljen minket, rabszolgáit.

Mindenesetre reggel, mikor felöltöztem, még a “bolond asszony második macskájáért indul” válogatást szedtem össze a készletből, akkor meg ma már ez marad, csak a csizmát cserélem le. Locsoláshoz pont jó lesz.

(Első zárójel. Szerencsére nincs sok locsolóm, és ők amúgy is tudják, hogy nem vagyok normális, így hát eddigelé egészen szépen sikerült betartani idei tervemet, miszerint az első látogató használhat parfümöt, a többinek coki. Igaz, nekik meg azt ajánlom fel, hogy telibeküldhetnek a szódásüvegből akár egy fél liter vízzel is, bánom is én. A fő, hogy ne kapjak fejfájást a kombinált pacsuliktól. Egyelőre, mint mondtam, elég jól haladok, ma már kétszer lettem csuromvizes. Valamit valamiért.)

(Második zárójel. A múltkoriban realizáltam, hogy a) túl kevés bizsum van b) ezeket sem hordom elég gyakran. Mindezek után csak annyit mondhatok, a jövőben ne számítsatok semmi jóra. Még annyira se, mint eddig.)