Mint már ezt korábban megjövendöltem, el kellett robognom Kolozsvárra, hogy ott legyek okos kislány néni, így hát az április ezen a blogon már március 30-án elkezdődött az újabb harminc ruhadarabbal. Internetkapcsolatom persze mindvégig nem vala, úgyhogy most tessék, itt van ömlesztve a kolozsvári kéjutazás összes öltözködésbeli hájlájtja.

Megérkezésem napján stratégiai megbeszélésre voltam hivatalos, természetesen kocsmába, mert hol stratégiaimegbeszéljen az ember, ha nem ott.

A másnap már ennél konszolidáltabb megjelenést igényelt, mert aznap nyomtam le vendégtanári penzumomat. Nos, ahogy ezt Móricka elképzeli, ugye. Egészen pontosan tizenkét perccel azelőtt, hogy elindultam volna a megmérettetés helyére, a csinosabbik cipőmnek öt darabban esett le az egyik sarkáról a flekk, kénytelen voltam átcipőzködni a kis bumfordiba. Szelaví.

A kép elkészülte után még egyszer megfésülködtem, tessék, demonstrálom is:

Hát ja, kutyából nem lesz szalonna.

Április elsején is volt egy fellépésem, de ezúttal a bolond írónőre voltak kíváncsiak, én meg gondoltam, ha ez kell nekik, ez lesz.

Mindezek után tegnap végre hazakúsztam a hóförgetegben Kolozsvárról, itthon elolvastam a hízelgő kritikákat a fellépésemről, ma pedig a múlt péntek óta tartó fékevesztett rohangálás nyomait próbálom eltüntetni magamról és lakásunkról.