Ma is futkorászónapom van, még Budapestre is bemegyek (idén harmadszorra! ach, minő luxus), de előtte irány a bank, ahol már valószínűleg keresztet vetnek, ha meglátnak, vajh mi a fenét akarhatok tőlük megint.
Nos, ezúttal azt, hogy biztosítsák arról a Nemzeti Kulturális Alapot, hogy ha nem adom le nekik a kéziratot szeptember elejéig, a bank segít abban, hogy az utolsó csipkés alsószoknyámat is elvigye a végrehajtó. Vagy valami ilyesmi.
Én mondjuk úgy gondolom, hogy előtte akár átutalhatnák a pénzt, amit majd vissza akarnak venni tőlem szerződésnemteljesítéseeesetén, de mit értek én a kultúrához.
Ezt a hajat viszont valószínűleg muszáj lesz előbb-utóbb fodrászhoz vinnem, mielőtt tovább robban.
Minden nap más - mindennap más 
Milda
2015/03/23 at 09:56
De gyönyörű ez a szoknya!
mák
2015/03/23 at 17:29
Attól tartok, ki fogom sorsolni az olvasóközönség között. Gyönyörű, az igaz, de folyton felfújja a szél a nyakamba, piszok nagy macera ebben rohangálni.
Részeg Szamár
2015/03/23 at 23:59
Alakul…
mák
2015/03/24 at 01:34
Sose búsulj, még sokszor fogod itt látni Lujza nagynénédet.
Részeg Szamár
2015/03/24 at 10:10
Az a gond, hogy Lujza nagynénémhez illettek az ancúgjai, ám, hogy egy vonzó, pikáns szépségű nő miért bújik olykor Reménytelen Bölcsészlány jelmezekbe, azon még eltöprengek, de ez az én problémám. Ami pedig a felfújós szoknyát illeti Marilyn Monroe-nak bejött…:-)
mák
2015/03/24 at 10:14
Nézőpont kérdése, bejött-e neki. Az én koromban Marilyn Monroe már négy éve volt halott.
Részeg Szamár
2015/03/24 at 10:34
Feladtam.
mák
2015/03/24 at 10:47
Nézd, én csak olyan holmikat szeretek felvenni, amiben jól érzem magam. Lehet, hogy gyakran slampos vagyok, még gyakrabban pedig idegesítő, de egy olyan életnek, amelyben állandóan csinosan és feltűnésmentesen kellene öltözködnöm, már a gondolatától is ásítozást, hátfájást és vízhólyagokat kapok.
Részeg Szamár
2015/03/24 at 12:48
Elnézést Csipke, de akkor rettenetesen félreérthető voltam. Nem talállak slamposnak. Szeretem a színek tobzódását, a vagány szabásokat, összeállításokat, meghökkentő motívumokat, kiegészítőket mind Rajtad, mind magamon, mind másokon. Feltűnésmentesen drága Lujza nagynéném öltözködött. Néha – amúgy minden jogcím nélkül – éppen azért “reklamáltam”, mert úgy éreztem, Hozzád annyira nem illik a feltűnésmentes öltözködés. Azt nem értem, hogy sikerült a vonzó, pikáns szépségű nő ” jellemzésemből levonnod, hogy idegesítőnek, és nemcsinosnak tartalak esetenként, de hát úgy tűnik, a szavak mostanság nem a barátaim. Mint ahogy ezen a blogon a botcsinálta divatszakértői kommentek sem. Most, hogy ezt így tisztáztam, még egyszer elnézést kérve, legalább ásítozásoknak, hátfájásoknak és vízhólyagoknak nem leszek előidézője.:-))
mák
2015/03/24 at 13:06
Azt hiszem, én is félreérthető voltam. 🙂 Ha választanom kell aközött, hogy elegáns/szexi legyek, vagy vicces/kényelmes, mindenképpen a második a nyerő. Azt elismerem, hogy a kényelem időnként rámegy a viccesség rovására, de hát ez egy “Outfit Of The Day-blog”, ahol minden nap tényleg az van rajtam, ami itt megjelenik. És a barna bakancs bizony az egyik legkényelmesebb cipőm.
Ha az ember tényleg komolyan veszi azt, hogy “ma ez volt rajtam, tessék”, nyilvánvalóan nem mindig tetszik a közönségnek, amit felvesz. Ez ezzel jár. Szóval nem az van, hogy megsértődtem vagy valami efféle, csak jeleztem, hogy esetenként bizony úgy nézek ki, mint akit a kutya szájából húztak ki, esetenként meg nem. Ez engem nem zavar, mert ettől van a blognak realitásérzéke, mármint ha lehet egy blognak realitásérzéke…