Én ugyan elég hiú és befolyásolható vagyok ahhoz, hogy elhiggyem nektek, érdemes nadrágot hordanom, de attól még továbbra is: ha bő, ráncolódik és trottyos, ha szűk, ráncolódik és bevág, ha nem teszek övet, lecsúszik, ha teszek, kényelmetlen, és mindenestől el van pacsálva egy nap, ha az ember lánya folyton arra gondol, hogy “tevepata, tevepata, tevepata”.
Na jó. Elmentem péksütiért.
Minden nap más - mindennap más 
BAKÓ Rozália Klára
2015/03/03 at 11:00
Pedig nincs szebb jány a magyar jánynál. jobb viselet a gatyánál 🙂
mák
2015/03/03 at 11:10
Valami hibádzik ebben a nótában, hm. 🙂
perenne2
2015/03/03 at 18:44
De attó még jól áll az a gatya 🙂
mák
2015/03/03 at 18:49
Próbáltam a legelőnyösebb szögben megállni. 😉
perenne2
2015/03/03 at 18:55
Kis siker is siker 😀
perenne2
2015/03/03 at 19:01
Adjunk a kultúrának is gatya témában, Szilágyi Domokossal szólván 🙂
Nos, vegyem föl most e gatyákat
— Száruk puha bársonya föd be –;
ezekben úgy néz ki az ember,
amikor megy, mint hogyha jönne.
A kerületük meghaladja
hosszúságban a Lánchidat —
hát mondjátok: nem érdemes, hogy
megzengjem a gatyáimat?
És értékesek e gatyák,
nem mondhatnám, hogy másra vágynék:
a boldog kort őrzik, midőn
egy gatyában járt a család még,
s ez a gatya hordozott holtig
sok ősapát, apát, fiat —
s így történelmi keccsel bír, ha
megzengem a gatyáimat.
Most egyedül lakom gatyáim,
s más gatyákban lakik családom;
így hát, ha sétálni kívánok,
tágas, bő téreit bejárom,
bár félek, hogy egy zegzugában
megtámad egy királyi vad,
s nem engedi befejeznem, hogy
megzengjem a gatyáimat.