Egyébiránt férjem jóvoltából (akiről azt mondhatnám, pillanatnyilag ő az amerikai nagybácsim, ha ennek nem lenne némi gyanús vérfertőzős vajszín árnyalata) gazdagabb lettem két nadrággal, egy zöld lóden kabátkával és egy szintén zöldes árnyalatokban gazdag csinibakanccsal.

Ez utóbbi (ha az inflációt és a forint/euró arányok változásait is figyelembe vesszük, a legdrágább cipő, amit valaha birtokoltam. Az árzuhanás előtti ára meg ficcsre ugyanannyi, mint amennyit szeptembertől szeptemberig ruhaneműre akarok költeni a magánpénztáramból. Nem is tudom, hogyan fogok megküzdeni ezzel a traumával.