Ma is rohangálónappal vert meg a balsors, program délelőttre, program délutánra, pedig a legszívesebben csak aludnék, mint akit főbevertek. Az az érzésem, már sose mászom ki ebből az átkozott náthából.
Álom, álom, édes álom. Na az elmarad. Döngessünk.
Most pedig felhasználom havi egy programon kívüli öltözékemet, és elmegyek könyvbemutatóra.
Igen, ezen a képen is én vagyok. Inkább ne kérdezzetek semmit.
Minden nap más - mindennap más 
fűzfavirág
2014/12/13 at 22:42
Izé… de mért vettél parókát? 😀 Nem mintha nem állna jól.
mák
2014/12/13 at 22:45
Álnév, álhaj. Gondoltam, az álszakáll nem állna túl jól. 🙂
fűzfavirág
2014/12/14 at 23:36
Pótfej, póthaj, pótkalap — pótkávé a jó? ahogy az egyszeri kuplé mondta 🙂