Idén, minden bizonnyal a röhej kedvéért, éppen erre a nyomorúságos szerdára esik kedvenc ünnepem, a Diwali. Jellemző módon csak tegnap jöttem rá erre, amikor már úgyis későn lett volna bármit szervezni – meg aztán, kinek. A barátaim egyre több országban vannak szétszóródva, és amúgy is vasvillával kell idekergetni a látogatókat. Plusz örömként a férjem reggel visszament Jénába (csak nehogy elvigye útközben autóstul a szél), a macska frontérzékeny, és ma délelőtt már háromszor vették el a villanyt.

Azt hiszem, ez épp a megfelelő alkalom arra, hogy vérző szájú anyatigrissé sminkeljem magam, nyakamba aggassam a legcsingilingibb csingilingimet, és előkotorjam az illatmécseseket. Még mit nem búbánat.