Valaminő sötét ármányt gyanítok abban, hogy az általam olvasott időjárás-jelentések ujjongva beszélnek napfényről meg huszonhárom fokról, itt meg egy elkámpicsorodott képű égből csorog rám a tizenöt fok. Vénasszonyok nyara, francokat.

Mindehhez persze meg kell küzdenem a harminc darabos ruhatárammal is, de amíg az embernek nincs túl sok öltözködésbeli skrupulusa, jöhet bármi bármivel. Hosszú ideig emlegettem úgy azt, ahogyan ma is kinézek, hogy “az a röhejesen réteges öltözködési stílus, ami ’96-ban ment ki a divatból” – nos, nagy meglepetésemre, kiderült, hogy ez még mindig életben van. Igaz, nem a mainstream része: egyes negyven körüli (check) artsy-fartsy (check) áutfitblogoló (check) nők hordják. Általában rózsaszínre festett, oldalt kiborotvált hajhoz (nemcheck.)  És úgy hívják, hogy lagenlook.

Akkor én ezzel az örömmel el is pályázok a pályaudvarra anyám elé, aki jön az egyik országból, és megy a másik országba, ahol húgomékat testületileg leütötte a sztreptokokkusz.

(SK: a mellény. Meg a sapka.)

Kiegészítés délutánról: Természetesen éppen aznap kell beköszöntenie a napsütésnek és dögmelegnek, amikor én éppen a ború meg a tizenöt fok miatt panaszkodom az időjárás-jelentések megbízhatatlanságára. Kösz, ez jó volt.

A nap folyamán kezdetben réteges dunsztban róttam a világ útjait, aztán egyre több réteget szedtem le magamról, a végén alig maradt valami.