Ma is a volt munkahelyemet látogatom, feltehetőleg utoljára. Még mindig van néhány papír, amit a kezembe nyomnak, mint mesebeli favágó a három fiának a hamubasült pogácsát, eridjetek, lássatok világot, itthon már nincs több keresnivalótok.

A papírok között viszont lesznek kis színes, mintás szeletkék is, arcképecskékkel meg csillogó szálakkal. A júniusi bérlet-visszatérítésem. És én azt ma (hejhó, carpe diem!) az utolsó fillérig gondosan elverem. (Technikailag tavaly szeptember elsejétől nem vásároltam magamnak semmilyen új vagy nekem-új ruhadarabot, a gyakorlatban viszont augusztus 25. volt az utolsó nap, amikor még vettem bármit is – ezt a csizmát, amúgy -, szóval semmiféle lelkifucit nem érzek amiatt, hogy nem várok hétfőig. Amúgy is olyan szép, színes, szélesvásznú merényleteket tervezek erre a második évre, hogy ihaj, ehhez viszont hétfőn már késő lenne lépnem.)

Mivel a mai nap programja fékevesztett rohangálás lesz számos találkozóval, adapterekkel, odaadott ruhákkal, pho levessel és turkálókkal súlyosbítva, valami strapabírót és lazát akartam felvenni. És van nálam három szatyor.

Holnap bemutatót tartok abból is, mi mindent hörcsögölök össze magamnak turkálóból, Vateráról meg még ki tudja honnan. Stay tuned.

(SK: a ruha és a pulóverből-kardigán.)