Mivel péntek este Egy Kiss Erzsi Zenére és Harcsa Veronikára is elhurcoltuk, másnapra botor módon beígértem a kilencéves kis unokaöcsnek a csodálatos erdőhorváti perecet, de a pereces nem volt nyitva. Kompenzáció gyanánt felmásztunk a regéci várba, én meg gondosan törekedtem arra, hogy több napon túl gyógyuló retinasérüléseket szerezzek a varjaknak.

Aztán elmentünk skandináv lottót játszani borozni. (A gyerek nem borivott, még mielőtt.)

(SK: a ruha fiatal korában ez a tunika volt.)